11

Esküszöm ha valami történt Louisval és Zaynnel én mentem fejbe lövöm magam. Én akartam mindenáron
megmenteni Ricardot. Az én ötletem volt az, hogy szervezzünk egy titkos találkozót vele. Louis és Zayn pedig szó nélkül mellém álltak és támogattak.
Igaz ők felkészültek mindenre. Mindenre csak nem a fekete kendősökre. Én is a Főnök emberei számítottam, nem pedig ezekre az őrületekre.
Mert ezek őrültek! Az összes tagot be kéne záratni egy elmegyógyintézetbe. Habár ezeken már az sem segítene. Azt hiszem, hogy a bűnöző pályafutásom során, pontosan egyszer láttam őket, de akkor is csak messziről.
Niallel és Zaynel felkerestünk egy tagot aki természetesen tartozott a Főnöknek és nekünk kellett behajtanunk a pénzt. Szóval elmentünk a tag házához, de valakik már megelőztek. A tag házának a bejárati ajtaja nyitva volt így feltűnés mentesen be tudtunk menni. Hangok szűrődtek ki a konyhából. Elég szívszorító hangok. Olyan hangok amikre ha most rágondolok még most is rosszul leszek.
Szóval oda lopakodtunk az egyik falhoz, hogy tudjuk kideríteni mégis mi folyik a helységben. Akkor láttam meg először a fekete kendősöket.
Gondolom leesett, hogy miért pont ez a nevük. Nos ha nem akkor gyorsan elmagyarázom. Ha valaki a fekete kendősök tagja lesz akkor kap egy fekete kendőt ami az összetartozásukat jelképezni. Az összes tagnak muszáj viselnie minden áldott nap és éjjel. Soha nem vehetik le, mert ha ezt megteszik akkor súlyos következményei lesznek. Ez náluk valami szabály, mert így tudják, hogy ki tartozik a csoportba. És így tudják, hogy ki a besúgó és soha nem tudnak lebukni. Elég jó megoldás mert soha nem kerülnek bajba.
A lényeg a lényeg. Ott állt előttem két férfi a fejükön kendő virított, előttük pedig az a tag feküdt akit nekünk kellett volna kinyírni. Számunkra a munkát elvégezték, ugyanis mikor már mink megérkeztünk a fazon eléggé szarul nézett ki. És a durva dolog még csak ez után jött.
Az egyik kendős tag, az övéből elő húzott egy ostort. Egy olyan ostort amit az állat idomárok használnak. És azzal a kínzó eszközzel kezdte el ütögetni a tagot aki a földön feküt.
A mellettem álló Niall majdnem elbőgte magát a jeleneten és őszintén megmondva én is közel voltam hozzá. Még a kemény szívű Zayn is sokkolva bámulta a jelenetet.
Képzeljétek magatokat a férfi helyében. Olyan hangokat adott ki, amin szerintem még maga is csodálkozott. A fekete kendős tag pedig csak röhögve ostorozta csillogó szemekkel. A földön szenvedő férfi testén minél csúnyább sebek keletkeztek, végül pedig már látszódott a saját emberi húsa. Az volt az a pillanat mikor a srácokkal mint az őrültek úgy menekültünk el a házból.
Mikor épségben kiértünk egyikünk sem mert megszólalni. Niall rögtön kihányta magát és azt mondta, hogy soha többé ilyet nem akar látni.
Zayn azt hajtogatta, hogy az összes fekete kendős tagot egyesével lőné fejbe a viselkedésük miatt.
És, hogy én mit gondoltam? Nem értettem, hogy miért viselkednek úgy az emberekkel mint az állatokkal. Mert komolyan úgy viselkednek. Azt hiszik, hogy minden ember egy állat és pont azért kínozzák meg őket pont úgy ahogy az állatokat szokják.
Egész odáig azt hittem, hogy a maffia tagja a legőrültebbek. Hát nem. Ugyanis a fekete kendősök a legőrültebb emberek.
Még jó, hogy akkor este mikor megláttam Louist és Zaynt abban az erdőben, nem fekete kendős emberekbe botlottam. Mert akkor inkább tényleg a halált választottam volna.
És most mindjárt szembe kell néznem velük! Bassza meg, Bassza meg. Szerintem nekem most van végem. Ezektől tuti, hogy nem szabadulok meg.
Hatalmasat nyelek és fel vagyok készülve a legrosszabbra. Ricardo mellettem csak áll késsel a kezében és a verejték is veri.
Szerencsétlen. Ez mind az Ő hibája. És az enyém amiért mindenáron segíteni akartam rajta. Az lett volna a legjobb ha rögtön a Főnöknek adtam volna. Igaza volt mikor azt mondta, hogy Graham egy játékos. Egy kibaszott hatalmas játékos aki csakis magát akarja menteni , na meg a pénzét. Más le se szar. Azt sem érdekelte, hogy én vagyok a legjobb barátja fia, simán kinyírt volna.
És most miatta vagyok bajban. Sőt lehet, hogy Louis és Zayn is bajban vannak mivel őket is elkapták a fekete övesek. És én nem tudok rajtuk segíteni.
- LIAM! - hallok meg egy ordítást valahonnan a két fekete kendős mögül.
Azonban mielőtt rájönnék, hogy ki is volt az aki a nevemet ordította, egyszerre több dolog is történik.
Két pisztoly dörren fel egyszerre. Az egyiket a fekete kendős tag süti el, míg a másikat a fekete kendős tag mögött álló srác, vagyis Zayn.
Zayn ordításának hála, reflexszerűen hajolok le, így tökéletesen kitérek a golyó elől. Azonban a fekete kendős tag már nem járt ilyen szerencsével, mivel Zayn golyója tökéletesen hátba találta és szépen elterült a koszos padlón.
De a golyó amit nekünk szánt, nem veszett kárba. Ugyanis én  lehet, hogy elhajoltam előle, de Ricardo már nem volt ilyen szerencsés, mivel a lőszer pontosan eltalálta.
Ott feküdt a padlón, vérző vállal én pedig mozdulni nem mertem mivel a másik fekete kendős tag még mindig velem szemezett.  Ravasz mosoly húzódott a szájára és a pillantását a pisztolyomra vezette, vagyis azt akarta, hogy dobjam el.
 A kérését teljesítenem kellett, így pár másodperc múlva, fegyver nélkül álltam pontosan vele szembe. A pisztolyát még mindig felém tartotta és tudtam, hogy akár melyik percben elsütheti azt. És ha elsüti akkor pont szíven talál, vagyis meghalok. Már pedig tuti, hogy ez a célja. És hiába van itt Zayn, nem fog tudni rajtam segíteni. Ma este egyszer már megmentett, másodszor már nem fog sikerülni neki.
Ráadásul most már abban is biztos vagyok, hogy az előbbi lövöldözés egyik áldozata Louis volt. Biztos, hogy Őt lőtték le és azért van most csak itt Zayn.
Szóval ha azt vesszük megérdemlem a halált. Hisz az egyik legjobb barátom miattam halt meg. Ha nem akartam volna mindenáron megmenteni Grahamot, akkor most nem lennénk ekkora bajban.
És mit értem el ezzel a nagy megmentésemmel?
Semmit! Grahamot ugyan úgy kinyírták, ráadásul a szemem láttára. Nem megmentettem, hanem hagytam, hogy megöljék.
Gratulálok Liam egy kibaszott nagy seggfej vagy, aki mindig mindent elbasz. Szerintem megérdemlem a halált. Sőt már épp itt volt az ideje.
Csak a családomat sajnálom, akik még mindig minden nap haza várnak. Hát többet nem fog kelleni haza várni, ugyanis nem megyek.
De ez olyan ciki. Én mindig azt hittem, hogy a Főnök, vagy az egyik megbízottja fog kinyírni. És mi történik? Egy köcsög fekete kendős fog végezni velem, ráadásul azt sem tudom, hogy miért.
Mert tényleg nem tudom. Az oké, hogy most itt áll felém tartott pisztollyal, de ha meghúzza a ravaszt legalább azt mondja el, hogy miért öl meg. Mert én nem tudom.
Tudtommal velük semmi befejezetlen ügyem nem volt. Csak annyi, hogy ma este Grahammal voltam.
Vajon mit követhetett el ellenük Graham? Mit csinált még nekik is? Ezt a férfit szerintem mindenki meg akarta ölni. Kezdek nem csodálkozni rajta.

A kendős alak csak vigyorog az ujja pedig megrándul. Szóval most jött el a pillanat. Viszlát világ, szerettem élni. Becsukom a szemeimet és úgy várom, hogy elsüsse a pisztolyát. Csak várok és várok, de a golyó nem érkezik.
Résnyire kinyitom a szemeimet, hogy megnézzem mi történt. Elég szokatlan dolgot látok. Ugyanis a kendős alak aki az előbb pisztolyt emelt rám, most riadtan pislog feltartott kezekkel. Rögtön kinyitom a szemeimet és meglátom a fekete kendős tag mögött Zaynt miközben a pisztolyát nyomja a tag hátához.
Megkönnyebbült mosoly kúszik az arcomra. Mégsem fogok meghalni. Zayn ismét segített rajtam.
- El a haveromtól te kis köcsög bekötött fejű. - sziszegi Zayn, a kendős alak pedig rögtön kiejti a keze közül a pisztolyát és látszik rajta, hogy mennyire fél. - Payne neked meg nem mondtam meg, ha valami baj van húzd el innen a csíkot? - kérdezi idegesen én pedig csak lesütöm a szemeimet. Tényleg megmondta.
- Nem hagylak itt – vágom rá gondolkodás nélkül és megindulok feléjük, majd mikor kellő közelségbe érek, gyomorszájon rúgom a kendős alakot. Az ütésemtől rögtön összegörnyed és a hasát szorítsa.
- Én ezt elintézem. Csak Te tűnj el innen – mondja keményen Zayn és a következő pillanatban elkapja az összegörnyedt fazon grabancát és úgy kezdi el húzni maga után.
Én is követni akarom, de alig lépek egyet, egy nyögést hallok a hátam mögül. Rögtön hátra kapom a tekintetemet és meglátom, hogy Ricardo szemei nyitva vannak.
Nem halt meg? Meglőtték és nem halt meg! Milyen teste van már ennek? Acélból van, vagy mi?
Irányt változtatok és Grahamot veszem célpontba.
Mikor mellé érek rögtön letérdelek és elszörnyedve nézem a vállán tátongó sebet. Elég mély és rettentő sok vér folyik ki belőle. Elég gusztustalan látvány, ugyanis a vörös vér már szinte az egész testét beborítja. Ha valaki nem segít rajta elvérzik. Ki kéne hívni a mentőket, vagy én nem tudom.
Mert ha így folytassa nem éli túl. Sőt én azt is csodálom, hogy túlélt egy ilyen lövést.
Ricardo próbál felülni, de nem sikerül neki. Túl sok vért vesztett és ezáltal az erejét is elvesztette. Esélye sincs túlélni. Csak ne előttem lehelje ki az életét. Tudom itt hagyhatnám, de nincs szívem.
- Mentsd meg a lányomat – kapja el a csuklómat és elkezdi szorítani.
A hangját alig lehet hallani, de én mégis tisztán értem. Mentsem meg a lányát? Mégis miért kell őt megmenti? Mellesleg azt sem tudom, hogy ki a lánya!
- Ezt most nem egészen értem – ráncolom össze a homlokomat.
- Ezeknek a tagoknak és a Hector embereinek is a pénzem kell...és a széfjeimhez a lányomon keresztül tudnak eljutni. Akadályozd meg, hogy történjen vele valami. Nem eshet bántódása mert akkor minden oda veszett – már úgy kell fölé hajolnom, hogy értsem amit mond. Ezeknek az embereknek nem is Ricardo kell hanem a lánya? Mégis mit csinált azzal a szerencsétlen kislánnyal, hogy így kell őt védeni. Tutit bele keverte valami sötét dologba. - Liam könyörögve kérlek segíts rajta. Ne engedd, hogy valami bántódása essen. Ő semmiről nem tehet és nem is tud. Nem tudja, hogy egy csomó pénz és emberi élet az Ő életén szárad. Ő csak egy átlagos lány akinek az apja elkúrta az életét – egy könnycsepp hagyja el a szemét és én is közel vagyok ahhoz, hogy elsírjam magam. Egy ártatlan lány akit ki akarnak csinálni egy olyan dolog miatt amit nem is tud. - Kérlek Liam ha van szíved és ha még tényleg mindig az a srác vagy akit megismertem, akkor segíts rajta és védd meg amíg tudod.
Komoran nézem az arcát és tudom, hogy most tényleg igazat beszél. A segítségemet kéri. De mégis, hogy mentsek meg egy lányt akit nem is ismerek. ÉS ha tényleg mindenki Őt keresi? Akkor nekem semmi esélyem nincs megmenteni.
Na várjunk csak. Hiszen én Liam Payne vagyok! Engem nem könnyű csak úgy elintézni. Meg amúgy is szerintem simán tudok vigyázni egy kiscsajra.

- Rendben van, megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, de csakis maga és az apám miatt. Ha nem lennének barátok már a szart is kilőttem volna magából – mondom nyugodtan. Ricardo elmosolyodik és ismét szólásra nyissa a száját.
- Menj a Kinsland Streetre...ott megtalálod, de siess …- ismét bólintok és felállok, de most már nem foglalkozok Ricardoval.
Amilyen gyorsan csak tudok kirohanok a klubból, de mikor a Hyde Park elejéhez érek még látom Zayn és...Louist! Louis él és épp most ver agyon egy fekete kendős alakot. Megindulok feléjük, de mikor a két srác észre vesz rám ordítanak, hogy álljak meg.
- Nem megmondtuk, hogy húzz el innen? - kérdezi idegesen Louis miközben az egyik kendős tag csuklóját csavarja ki, vagy töri el. A kettő közül valamelyiket.
- El kell mennem a Kinsland Streetre megmenteni valakit...- magyarázom.
- Akkor menj már. - kiált Zayn és megbök én pedig észhez térek és elindulok a motorom felé, de még így is hallom egy pisztoly durranását. Esküszöm egyszer még ez a hang fog a sírba vinni.
Azonban nincs sok időm vele foglalkozni. Egy ügyes mozdulattal felülök a fekete szépségemre, majd fejemre húzom a sisakot és beindítom a motort. A hangjától rögtön megnyugodok és csakis a feladatomra koncentrálok.
Hát ez tök vicces. Meg kell mentem egy lányt akit még csak nem is ismerek. Sőt azt sem tudom, hogy hogyan néz ki vagy, hogy hogy hívják. Ez érdekes lesz így...

10

Helóóóóóóó!!! Meglett a 200 feliratkozóm :D hát nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm...el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire :P Ennek hála elkezdtem írni az új törimet :D Komizniiiiiiiiiii érrrr

- Semmit nem tud rólam! - vágom rá kissé ingerülten és még mindig a nyakamon lévő sebet simogatom.
Még hogy én más vagyok. Mégis miért tűnt el az a Liam aki voltam? Ez hülyeség. Én ugyan az a srác vagyok aki voltam mikor még otthon éltem a szüleimmel. Semmit nem változtam.
Ó, dehogyisnem! Pont ezért fáj ennyire az előző pár mondata. Tudom, hogy arra célzott, hogy az apám csalódna bennem ha megtudná, hogy mi lett a fiából. De ezt nekem nem kell mondania. Ugyanis nem csak az apám csalódna bennem. Én is csalódtam saját magamban.
Mindig is egy szerény srác voltam aki mindenkin szeretett volna segíteni. Amit mondtak én megcsináltam és mindent szó nélkül tűrtem. Pont ezért akartam lenni tűzoltó. Embereket szerettem volna menteni. Azt akartam, hogy mindenkinek jó legyen és soha senkinek ne kelljen szenvednie. A tűzoltók pedig embereket mentenek meg. Én is egy hős akartam lenni. Azt akartam, hogy a szüleim büszkék legyenek rám.
Ha azt vesszük pont az ellenkezője történt az elképzelésemnek. Nem embereket mentek meg a haláltól, hanem én küldöm Őket oda. Nem segítek rajtuk, hanem röhögök a szenvedésükön. Élvezem ha előttem lehelik ki az utolsó leheletüket. Rezzenéstelen arccal húzom meg a ravaszt és csak nézem ahogy a golyó lyukat fúr a fejükben.
Régebben utáltam az erőszakot. Még szép, hogy utáltam, hisz a suliban mindig mindenki bántott. Viccet űztek belőlem és nem voltak barátaim. Suli után nem egyszer elkaptak és megvertek.
Persze a szüleimnek soha nem beszéltem erről. Ők úgy tudták, hogy engem mindenki szeret és egy csomó barátom van. Nagyot néztek mikor a tizenhat éves kori bulimra senki nem jött el a meghívottakból. Pedig az anyám és a nővéreim saját maguk osztották ki a meghívókat. Nem is akartam azt a bulit mert tudtam, hogy senki nem fog eljönni, de az anyáméknak és a nővéreimnek nem mertem elmondani. Így mikor a bulimra senki nem jött el és a szüleim megkérdezték Tőlem, hogy miért történt ez, azt mondtam, hogy azért mert egy végzős srácnak pont ugyan azon nap van a szülinapja mint nekem és a meghívott gyerekek inkább oda mentek.
Na persze. Direkt nem jött el senki sem. Mivel senki nem akart velem barátkozni. Könyörgöm tizenhárom évesen önvédelmet kezdtem el tanulni csak azért, hogy tudjam magam megvédeni. Akkor tanultam meg úgy verekedni. Fene sem tudta, hogy egyszer még hasznát fogom venni.
Aztán felkerültem Londonba. A történetet már tudjátok. És azt is tudjátok, hogy élvezettel gyilkolok.
És tudjátok miért nem sajnálok egy embert sem akit el kell intéznem? Mert engem sem sajnált senki a gyerekkoromban!
A diákok röhögtek rajtam miközben a suli legmenőbb tagjai agyon vertek. Senkinek sem volt a gondolatában az, hogy esetleg valaki segíthetne rajtam.
A gyerekkori fájdalmaimat ezeken az embereken élem ki. Ugyan olyan élvezettel rúgok bele valakibe, mint belém azok a gyerekek. Én is röhögök mikor hallom eltörni egy ember csontját.
Élvezettel nézem ahogy szenvednek a földön és senki nem segít rajtuk.
Én csak ugyan azt csinálom most mint régen velem csináltak. Lehet, hogy azok akiket már megöltem soha nem bántottak volna. De az én szemembe Ők azok a személyek akik engem a suliban bántalmaztak. Őket képzelem magam elé mikor pisztolyt tartok valaki szívéhez.
Ha egyszer úgy adódna, hogy haza mehetek és találkozhatok azokkal a gyerekekkel, szó nélkül pisztolyt emelnék rájuk. És addig ütném- verném az összeset míg bocsánatot nem kérnének Tőlem.
Ha nem tették volna tönkre a gyerekkoromat akkor nem akartam volna elmenekülni Wolverhamptonból. Akkor a városhoz közeli egyetemre mentem volna ahonnan naponta haza tudtam volna. London meg sem fordult volna a fejembe.
De nem. Tönkre tették az életemet én pedig minden áron messze akartam kerülni. Persze, hogy egy olyan várost választottam ahonnan nem tudok haza menni.
És persze, hogy rosszul választottam. London jó meg minden, de túl sok mocskos dolog történik itt minden nap és minden éjjel.
- Ó dehogyisnem – mondja gúnyosan Ricardo. - Maffia tag vagy. Van egy bandád és Ti vagytok Hector behajtó emberei. Egy csomó emberi élet szárad a Ti lelketeket. - meséli én pedig ismét nem tudok megszólalni.
Szóval mindent tud. Persze, hogy tud hisz anno Ő is ebbe a csoportba tartozott. Az lenne a ciki ha nem tudná, hogy mi a hézag.
De ha ezt mind tudja akkor miért nem köpött be az apámnak? Hisz a legjobb barátjának a fia vagyok. Kötelessége lett volna elmondani a szüleimnek, hogy milyen sötét dolgokba keveredtem. Ez egy legjobb barát szerepe nem? Ő nekik is a szívükön kell viselniük a barátjuk családjának a sorsát.
- Ha ezt mind tudja akkor miért nem mondta el az apámnak? - húzom fel a szemöldökömet kérdően.
Ricardo nem válaszol. Elkezdi az ujjait nézegetni és nem úgy néz ki mint aki nagyon válaszolni akar a kérdésemre. De mikor megint rám emeli fekete szemeit kissé megrémülök ugyanis eszembe jut az előbbi kis játéka mikor kést fogott a torkomhoz. Még egyszer nincs kedvem Őt olyan közelről látni. A szemeitől még ilyen távolságból is frászt kapok.
Szerintem mostantól meg kell gondolnom, hogy mit is kérdezek Tőle. Ez amekkora állat simán képes lenne még egyszer nekem ugrani. Nem hiába ült le egy ilyen eldugott asztalhoz. Ha megölne senkinek nem tűnne fel, hogy mi is történt. Simán le tudna innen lépni.
- Ha elmondtam volna Neki, mit tudott volna csinálni veled? Segíteni nem tudott volna, ugyanis ebből a csapatból nem tudsz csak úgy kiszállni – magyarázza végül a tényt.
Ezt ha nem mondja nem tudom. Komolyan ilyen kispályásnak nézek ki?  Nagyon is jól tudom, hogy nem tudok ebből csak úgy kiszállni. Ugyanis ha úgy döntök, hogy kiszállok rögtön kinyírnának mivel veszély lennék a számukra. Szóval én inkább nem is gondolkozok azon, hogy kiszállok.
Jó ez így ahogy van. Ha meg egyszer úgy döntök, hogy kiszállok addigra kitalálok valamit.
- Szóval nem akarja a halálomat, de azért az előbb lelkiismeret furdalás nélkül vágta volna el a torkomat. - hümmögök kibigyesztett szájjal.
Ricardo felnevet és megcsóválja a fejét. Nem értem ezt a férfit. Előbb ki akart nyírni, most meg azt mondja, hogy azért nem mondja el az apámnak mert nem akarja, hogy kicsináljanak.
Akkor most mégis mit akar? Azt, hogy éljek, vagy azt, hogy ne éljek?
- Manapság már senkiben nem lehet bízni. - mondja egy idő után.
Igaza van. Manapság még a legjobb barátja az embernek is képes lenne elárulni. És igen, itt most Harryre célzok. Szerintem egyszer  még miatta fogok bajba keveredni. De ha megpróbál elárulni, gondolkodás nélkül ölöm meg.
- Ha nem bízik senkiben akkor, hogy akarja azt, hogy valaki segítsen magán? - húzom fel a szemöldökeimet kérdően.
Ricardo csodálkozva pislog felém. Talán valami rosszat kérdeztem?
- Segíteni? Édes fiam szerinted ki akar segíteni egy körözött bűnözőn aki meglopta London legnagyobb maffia vezetőjét? - kérdezi értetlenül. Hm, szóval tudja, hogy mindenki Őt keresi. De akkor, hogy-hogy képes volt ma este velem találkozni? Ha engem ennyi ember körözne akkor már rég valahol Japánban lennék egy rizs földön. - Évek óta bujkálok és a lányomon kívül senkiben nem bízok. Szörnyű apa vagyok – hajtsa le a fejét szomorúan.
Nem is tudtam, hogy van egy lánya. Szerintem is szörnyű apa. Bele gondolni is rossz, hogy mit érezhet az a szegény kislány. Bujdosniuk kell és fogalma sincs, hogy mikor nyírják ki az apja miatt. Nem ismerem, de sajnálom.
- Miből gondolja azt, hogy senki nem akar segíteni magán? - kérdezem egyszerűen és remélem, hogy leesik neki a tantusz.
- Ki akarna már nekem segíteni?
- Teszem azt én! - mondom ki végül az Ő szemei pedig megakadnak és végül kinevet.
Szó szerint elkezd fulladozva röhögni. Ez most nem volt szép tőle. Mégis mi jogon röhög ki engem? Nem mondtam semmi vicceset.
- Még hogy Te – csapkodja az asztal röhögve én pedig dühös pillantásokat küldök felé. Ha így folytassa gondolkodás nélkül itt hagyom és tőlem megfulladhat. - Mit tudna segíteni rajtam egy magadfajta srác?
- Elég sok mindent – válaszolom bunkón. - London legnagyobb maffia bandájába tartozok. Lehet, hogy külsőre nem nézünk ki rosszfiúnak, de ha valaki jobban megismer az nem ilyen véleménnyel van rólunk. - magyarázom és végre abba hagyja a röhögést.
Tényleg csak külsőre tűnünk cukiknak. De azért nem találkoznék magunkkal sötétben egy pisztollyal a kezünkbe. Hú, ez most elég beképzeltnek tűnt igaz? Pedig ez az igazság.
- Én csak a lányomat akarom biztonságba tudni, na meg a széfjeimet – von vállat érzelmek nélkül. Szerintem számára a pénze sokkal fontosabb mint a lánya életet. Nem normális. Milyen apa az ilyen? Képes lenne kockára tenni a lánya életét a pénze miatt? Kinézem belőle.
- Hát a széfjein és a maga életén talán tudok segíteni – mondom közömbösen.
- Hallgatlak. - könyököl az asztalra és érdeklődve fürkészi az arcomat. Hatalmasat nyelek és próbálom összeszedni a gondolataimat.
Én nem is a lopott pénzét akarom menteni. Az nem az övé, és addig még nála van addig nyugta nem lesz. De nem úgy néz ki mint aki vissza akarná adni a Főnöknek a pénzét.
- A Főnök engem bízott meg, hogy keressem fel magát és vigyem el hozzá, hogy tudja kinyírni ugyanis állítása szerint meglopta. Nos én ebből nem tudom, hogy mi az igaz és mi nem...
- Az a pénz nem az övé volt. Az én bizniszem volt szóval Ő volt az aki meg akart lopni – csap az asztalra ismét. Meghökkenek miközben fújtató arcát nézem.
Bírom az ilyen helyzeteket. Mind a két fél mást mond. A főnök szerint Ricardo az Ő pénzét lopta el és ezért akarja kinyírni.
Ricardo szerint a saját biznisze volt szóval senkitől semmit nem lopott el. Úgyhogy Ő tiszta.
- Leszarom. A lényeg az,hogy az én feladatom az, hogy vigyem el a Főnökhöz magát – mondom keményen és remélem, hogy most már nem fog a szavamba vágni. - Ezért a haverjaimmal kiterveltük azt, hogy szervezünk egy titkos találkát ahol én megmondom magának, hogy húzzon el a városból amilyen gyorsan csak tud ha életben akar maradni. - fejezem be a mondandómat.
Csend.
Én az arcát nézem, miközben Ő meg engem. Még csak nem is pislog úgy bámul rám ami eléggé félelmetes. Szerintem még mindig nem bízik bennem. Hát akkor bassza meg. Én ennél többet nem tudok segíteni neki.
Most már tudja, hogy a maffia tagjai keresik és ha megtalálják rögtön kicsinálják. Az én lelkiismeretem megnyugszik ugyanis próbáltam rajta segíteni. Attól, még hogy Ő nem használta ki az az Ő hibája.
- Hol itt az átverés? - kérdezi végül. Idegesen a hajamba túrok és legszívesebben felordítanék a szerencsétlenkedésén.
- Sehol! - kiáltom el magam. - Segíteni akarok magán mivel az apám legjobb barátja. Húzzon el Londonból és soha többet ne jöjjön ide vissza.
- És mi lesz a széfjeimmel? - kérdezi értetlenül.

- Tudja mit? Húzza a faszára a széfjeit és lövesse le magát a Főnökkel ha ekkora balfasz és nem ért a szép szó...
Nem tudom befejezni ugyanis a klubban hirtelen elhalkul a zene és egy durranás hallatszik majd valaki felordít. Ricardó dühös pillant rám majd ismét előveszi a kését és megindul felém.
- Átbasztál igaz? - kérdezi gyilkoló tekintettel, de most én sem hagyom magamból. A nadrágomból elő húzom a fegyveremet és magam elé tartom miközben a közelgő kendős alakokat figyelem.
Ezek nem a Főnök emberei. A maffia tagjai soha nem hordanak kendőt a fejükön. Nem, ezek egy másik csoport.
Másik csoport akik még a maffiáknál is őrültebbek. Ezek embereket rabolnak el, majd kínozzák meg őket durván. Nyugtatókat használnak olyanokat amik állatoknál a legalkalmasabbak. A fekete kendősök állatoknak tekintik a bűnöző embereket akik valaha keresztbe tettek nekik.
Bassza meg és most itt vannak és mindjárt meglátnak. És ha nem csal a szimatom Grahamot keresik. Graham pedig itt van mellettem szóval úgy tűnik mintha én is vele lennék. Ami egyet jelent. Ha Ricardot elkapják akkor engem is. És megfognak kínozni!
- Maga a fekete kendősöknél is kihúzta a gyufát? - pislogok Ric felé, előre tartott pisztollyal és várom, hogy a két sötét alak minél közelebb kerüljön hozzám.
De hol van Zayn és Louis? Az előbb durranást hallottam ami csakis egy pisztoly hangja lehet és valaki ordított is. Ők pedig az ajtóban álltak ahol a fekete kendősök bejöttek.
Bassza meg, ha valami történt velük soha nem bocsájtom meg magamnak...

9

Szóóóóval ahogy tegnap ígértem mostantól naponta érkeznek a friss részek :) ráadásul a történet mostmár kezd izgissé válni. Azért örülnék neki ha elmondanátok a véleményeteket :D mellesleg 1 feliratkozó és meglesz a 200 rendszeres olvasó ...woooow...köszönööööm :D imádlak titeket és pont ezért kedveskedek azzal h naponta érkeznek a frissek...óhh és nézzetek be ide is ugyanis új részek LINK
szóval komizniii, pipálni érrrrr !!!!!

- A dolog egyszerű – csapja össze a kezét Zayn izgatottan majd Louisval egyszerre felém fordulnak.
A Hyde Park kellős közepén állunk. Rajtunk kívül az ég adta világon senki nincs, de ez nem nagyon érdekel. Én jobban tartok a közelgő események miatt. Tíz perc múlva találkoznom kell Ricardóval egy közeli klubban. Á, kicsit sem félek. Csak a szívem majd kiugrik a torkomból.
De végig kell csinálnom. Muszáj a családom és a srácok miatt. Azért remélem, hogy Zayn és Louis tényleg tudják a dolgukat. Alig pár óra alatt kellett kitalálnunk valami tervet.
Egy tervet miszerint senki nem fog rájönni arra, hogy én mit is csinálok egy kihalt klubban azzal a fazonnal, akit a Főnök égen- földön keres.
Még most is eléggé csodálkozok rajta, hogy Ric olyan hamar bele ment a találkozóba. Nem tudom, hogy az apám miatt- e. Szerintem csakis miatta bízik bennem. De vajon akkor is bízni fog bennem ha megtudja, hogy kinek is dolgozok valójában? Az már egy hatalmas kérdés.
Vicces mert egy volt maffiával van találkozóm. Egy pont olyan emberrel mint most a Főnök. Aki egy csomó embert nyírt ki ok nélkül. Kérdés, hogy velem mit fog csinálni ha megtudja az igazat.
Mi van akkor ha még most is előszeretettel végez ki embereket? Lehet, hogy begurul és engem is kinyír mivel a volt társának dolgozok.
Na az szívás lenne. Én segíteni akarok neki, Ő meg lehet, hogy hátba szúr mivel átverve fogja érezni magát.
- Zayn ez a dolog kicsit sem egyszerű. - csóválja a fejét idegesen Louis miközben az alsó ajkába harap. A nagy sötétségben is észre veszem ahogy rémülettől csillognak a szemei. Muszáj volt mint a hármunknak talpig feketébe öltöznünk? Habár Louis nincs talpig feketében, ugyanis a fején lévő sapka piros. Az a sapka amit soha nem venne le a fejéről. Szerintem még meghalni is abban fog. - Ha valamit elszúrunk, vagy ha valaki lehallgatott akkor a Főnök mind a hármunkat megöl. Ha nem is mind a hármunkat, de Liamet tuti amiért megpróbálta átbaszni! - magyarázza keményen és egyik lábáról a másikra áll.
Zayn rezzenéstelen arccal hallgatja, majd a szájában lővő cigit kiveszi és egy hanyag mozdulattal a földre dobja és összetapossa a csikket.  Hát Louisnak igaza van. Ez a terv kicsit sem egyszerű és akár mikor lebukhatunk. A Főnök kiszámíthatatlan. Lehet, hogy most is megfigyeltet.
- Muszáj neked mindig mindent túlreagálnod? - fújja ki a füstöt Zayn és rosszálló pillantást vet a kék szemű srácra. - Nézz rá Liamre, mindjárt összepotyog itt a hülyeséged miatt!
- Nem is vagyok rosszul! - mondom felháborodva mielőtt még egy kis nyuszinak titulálnának. - Csak túl akarok lenni ezen az egész szarságon. És persze élve akarok kijönni abból a kibaszott klubból. - hangon eléggé furán cseng, szóval inkább lesütöm a szemeimet és elkezdek egy kaviccsal játszani a jobb lábammal. Régebben a fociban szoktam levezetni a feszültséget.
Nem hiába akartam lenni foci edző. Milyen jó lenne ha sikerült volna az elképzelésem. Akkor most nem kéne egy baszott sötét erdőben álldogálnom és egy tervet szövögetnek éjjelek éjjelén.
- És ki is fogsz jönni, ugyanis mi is itt vagyunk és segítünk...vagyis próbálunk. - próbál nyugtatni Louis, de mielőtt tovább tudna beszélni a hülyeségeiről, Zayn egy csúnya nézéssel belé fojtsa a szót.
- Szóval akkor most szépen bemész abba a klubba – indul meg Zayn a sötét ösvényen én pedig felzárkózok mellé, hogy halljam a mondandóját ugyanis mindent biztosra akarok tudni. - Szerintem Graham nem fog késni és ha jól sejtem álcázva lesz, úgyhogy várd meg míg Ő keres meg. Ha ez megtörténik egy eldugott asztalhoz üljetek le és halkan beszéljetek és próbáljatok semmi személyeset nem mondani. Viszont az lenne a legjobb ha rögtön a lényegre térnél, hogy minél előbb tudj elhúzni a helyszínről.
- Pontosan – bólogat Louis fontoskodva. Ez így tök egyszerű. Csak leülünk egy asztalhoz és elmondom neki, hogy mi a hézag majd amilyen gyorsan csak tudok lelépek. - Addig én és Louis az ajtóban fogunk állni feltűnőmentesen és ha valami szokatlan dologra leszünk figyelmesek akkor rögtön szólunk neked, hogy baj van.
- Igen, de ha ilyen megtörténik akkor hagyj mindent a fenébe, ülj rá a motorodra és tűnj el a helyszínről amilyen gyorsan csak tudsz. Eszedbe se jusson velünk foglalkozni. - veszi át a szót ismét Zayn. Így bele gondolva ez veszélyesnek hangzik mint amit én képzeltem.
- Azt akarjátok, hogy hagyjalak ott titeket a Főnök embereivel? - kérdezem ellenkezve ők pedig bólogatnak. - Kizárt dolog!
- Liam mi ketten vagyunk! Tudunk egymásnak segíteni, de Te egyedül leszel szóval nagyobb veszélyben vagy. - mondja komoran Louis és tudom, hogy kár ezen veszekednem.
Ő és Louis már mindent kiterveltek együtt és tudják, hogy mit kell csinálniuk. Szóval nekem bele kell törődnöm az elhatározásukba. Ha azt mondták, hogy hagyjam ott Őket, akkor ott is fog kellenem hagyni őket. Basszus, de azt nem szívelném el ha miattam kerülnének bajba.
- Oké. Elhúzok onnan és nem foglalkozok veletek. - mondom végül, de kicsit sem boldogan. - De ilyen úgysem fog megtörténni mivel senki nem tud erről a titkos akcióról. - mondom és próbálom meggyőzni magam arról, hogy tényleg semmi baj nem lesz.
- Nem lesz semmi baj – mondja Zayn egyszerűen és a klub felé bök ahol pár ember lézeng.
Mélyen kifújom a levegőt és még utoljára ránézek a srácokra. Azok csak elmosolyodnak és háton veregetnek majd elindulok.
Út közben megigazítom a dzsekim gallérját, majd a fejemen lévő sapkát hátra felé fordítom és úgy nyitom ki az ajtót.
Rögtön megcsap a cigi és az alkohol illata, miközben a háttérben számomra ismeretlen zene dübörög. Körbe nézek, de Grahamnak még csak a nyomát sem látom. A farmer nadrágomból elő húzom a telefonomat, hogy megnézzem hány óra van. Pontosan éjfélt üt az óra.
A telefonomat vissza csúsztatom a zsebembe majd elindulok a közeli pult felé. Egy ügyes mozdulattal felülök a bár székre és a zene ritmusára elkezdem mozgatni a lábam. Egy pincérlány fordul felém mosolyogva és mikor megkérdezné, hogy mit kérek, valaki megérinti a vállamat.
Rögtön hátra fordulok és szembe találom magam egy fekete szempárral. Ismerős a számomra, viszont az arc már nem annyira. Hatalmas orr, beesett arc, borostás arc, pár vágás nyom az arcon.
Ő  lenne Ricardo Graham? Az a Ricardo Graham aki még az apámnál is jobban szerette a hasát? És most itt áll mellettem mint egy csontváz? Ez lenne az a férfi? Kizárt dolog! Mégis mi történhetett vele az elmúlt évek alatt, amitől ennyire tönkre ment? Egyszer láttam, de akkor kétszer akkora volt mint most. Ráadásul nem volt ilyen sebhelyes arca. Ezek olyan sebek amik soha nem fognak eltűnni az arcáról. És ezt magamról tudom. Fél éve mikor elkapott egy csapat drogdíler, úgy agyon vertek, hogy a derekamon azóta is ott éktelenkedik egy hatalmas vörös folt.
- Öhmm...maga Ri..- de mielőtt be tudnám fejezni a kérdésemet a számra tapassza a tenyerét és lepisszent miközben riadtan pislog körbe. Igen, biztos, hogy Ő az. Hisz nem akarja, hogy kimondjam a nevét.
- Eszednél vagy Te? A halálomat akarod vagy mi ? - hajol az arcomhoz olyan közel, hogy a leheletét a pofámon érzem. Undorító. Ha nem hajolt volna ilyen közel hozzám akkor is megértettem volna.
- Oké, oké! - emelem fel a kezeimet védekezés képen és hátra felé húzom a fejem, hogy tudjak elszakadni a közelségétől. - Csak biztosra akartam menni. - teszem még hozzá.
- Te vagy Geoff fia, igaz? - mér végig tetőtől talpig. Félve, de bólintok egyet.
Én legalább hasonlítok a tizenkilenc éves kori önmagamhoz. Azóta csak megizmosodtam és a hajam lett rövidebb, na meg enyhén borostás lett az arcom. De a kisfiús arcom még mindig megmaradt.
- Ja – bólintok egyszerűen.
- Mit akarsz Tőlem. Pont Te? - húzza össze a szemöldökét kérdően és gyanakodva méreget.
Kicsit sem úgy beszél hozzám mintha annyira örülne nekem. Lehet, hogy tudja kinek dolgozok? Kizárt dolog. Honnan tudná, hogy én is a maffia tagja vagyok? Habár tudhatja. Hisz mikor én még a bandába kerültem, Ő is a Főnök társa volt. De nem kellene neki tudnia, hogy én is a maffia tagja vagyok. Ha a csapatba egy új ember kerül arról nem nagyon tudnak mások. Meg aztán nem is nagyon érdekel senkit sem.
- Esetleg nem ülhetnénk le valami nyugisabb helyre? - kérdezem halkan és az előttünk álló pincérlányra pislogok, aki pont akkor törölget egy poharat és pont előttünk. Szóval ha nagyon akar minden mondatot tisztán tud hallani ami nagyon nem biztonságos.
Ricardo először elgondolkodik és elkezdi az állán lévő borostát simogatni, miközben a két szemem közé néz. Nem pislogok és próbálok tök természetes maradni. Gyanakodik ami azt jelenti, hogy nem bízik bennem! Bassza meg. Ha tovább húzza az időt le fogunk bukni.
Érzem, hogy le fogunk bukni. Az én előérzetem pedig jó. A főnök mind kettőnket ki fog nyírni.
Graham végül bólint egyet és elindul az egyik eldugott sarokban. Rögtön követem majd leülök vele szembe. Sötét van és még a zene is halkabban szól a helyen. Olyan mintha hirtelen egy másik klubba cseppentünk volna.
Kezeimet felteszem az asztalta és épp azon vagyok, hogy mondjak valamit, de Ő megelőz.
- Tudom, hogy Hectornak dolgozol, úgy ahogy azt is tudom, hogy Ő küldött – magyarázza fagyosan az én állam pedig a padlón landol.
Szó szerint tátva maradt a szám a mondatától. Először hirtelen azt sem tudtam, hogy ki az a Hector. De aztán rájöttem, hogy Hector az a Főnök szóval a maffia vezető. Legalább most már tudom az eredeti nevét. Hisz a Főnök nem igazi név. Másodszor pedig azon lepődtem meg, hogy honnan tudja azt, hogy a Főnök küldött? Én rólam miért tud mindig mindenki mindent? Ez nem igazság!
- Az igaz, hogy neki dolgo...- kezdem el mondani, de befejezni sajnos nem tudom, mivel Ricardo egy adott pillanatban nekem ugrik és egy kést szorít a torkomhoz. Olyan hirtelen hajolt át az asztalon, hogy esélyem se volt elugrani. Ráadásul az egész testével rám nehezedett így még csak mozdulni sem tudtam.
Lesápadok az ajkaimat összepréselem és csak az ezüst késre tudok koncentrálni aminek a fájdalmát hamarosan meg is érzem a torkomon. Kést fogott rám! A legjobb haverja fiára.
- Itt van igaz? - ordítja az arcomba és minél jobban szorítja a kést a torkomhoz. Remegek és hunyorogva figyelem az arcát. - HOL VAN!!! - üvölti.
- Ne..ne..nem tudom – nyögöm ki nagy nehezen a szavakat, de Ő csak gúnyosan felröhög. - Senki nem tudja azt, hogy most itt vagyok. Én akartam magával beszélni mert segíteni szeretnék. - nyögöm ki hörögve a szavakat. Minél kevesebb levegőm van és már azt is érzem ahogy a kés vágásából lassan feltörik a friss vér. - Igazat beszélek! - teszem még hozzá suttogva és becsukom a szemeimet. Érzem, hogy Ricardo keze megenyhül.
- Segíteni akarsz nekem? Mit tudsz kölyök? - kérdezi ingerülten én pedig kinyitom a szemeimet mikor megérzem, hogy már nincs olyan közel a kés a nyakamon. Igaz Graham még mindig túl közel van hozzám, de azért már még sem félek annyira.
- Elég sok mindent. - nyögöm ki végül. Graham összehúzza a szemöldökét és összeszűkített szemekkel vizslat.

- Ha hazudsz és Hector emberi itt vannak, rögtön megöllek. És nem fog érdekelni, hogy Geoff fia vagy. - mondja végül majd vissza ül a helyére és onnan mered rám.
Mikor ez megtörténik  végig simítok a nyakamon ahol rögtön megérzek egy eléggé mély vágás nyomot. Mikor ez megtörténik elemelem onnan a kezem és az arcom elé emelem. Az ujjaimon piros vér éktelenkedik. Az én vérem! Ez az őrült majdnem kinyírt engem!
- Majdnem megölte a legjobb barátja fiát! - mondom felháborodva idegesen.
Ricardo felnevet és széttárja a kezeit. Ez a férfi nem normális. Pont olyan őrült mint a Főnök. Nem csoda, hogy társak voltak. Mind a kettő egy idegbeteg gyilkos.
És ez az ember az apám haverja! Ez nem normális dolog. Az én apám egy ilyennel jár halászni, meg a faszom tudja, hogy mit csinálni.
- Nem, én majdnem megöltem Hector egyik emberét. Te az én szemembe nem Geoff fia vagy – csóválja meg a fejét és egy kicsit rosszul esnek a szavai. - Az a Liam eltűnt mikor Te beléptél a maffia bandába...
Arcom megremeg és nem szólok semmit. Szégyenkezve lesütöm a szemeimet és egy gombóc keletkezik a torkomon.
Ricardo most megmondta az igazat a szemembe. Én már tényleg nem az a fiú vagyok. Igaza van. Az én életem akkor megváltozott mikor akkor este megláttam Zaynt és Louist abban az erdőben.
Ha a régi önmagam lennék, akkor már rég nem csinálnám ezt. Nem ölnék embereket.
Na várjunk csak. Dehogyis nem vagyok a régi. Ha egy vérbeli gyilkos lennék akkor most nem ülnék itt Vele és nem próbálnák segíteni rajta. De én itt ülök és kockára teszem az életemet az Ő élete miatt.
Akkor mégsem vagyok olyan gonosz és szívtelen...

8

Hellóóóó!!!!! Gondolkozom rajta h megint naponta jöjjenek e a friss részek ugyanis már befejeztem a törit :) ha benne vagytok akkor tudjátok h komiznotok kell és akkor naponta jönnek a részek :D szóval hajráááá

- Kéne a segítségetek. - sóhajtok fel egy kissé szomorúan, miközben tekintetemet Louisra és Zaynre vezetem.
Louis épp narancslevet szürcsölget és kék szemei érdeklődve vizslatnak, mikor meghallja ezt a mondatomat.
Szerintem életében nem hallott még ilyen mondatot a számból. Persze, hogy nem hallott, hisz soha senkitől nem kértem segítséget. Habár, míg otthon éltem addig igen, de mióta a bandában vagyok, mindent meg tudtam magam csinálni.
És pont ezért vertem ki szerintem most Zaynél is a biztosítékot. Mikor meghallotta a kérésemet, a kezében tartott telefonja csak úgy kicsúszott a kezéből majd hatalmas szemeket meresztett rám.
Mit kell ezen ennyire csodálkozni? Én nem lehetek egyszer bajban? Hát pedig most kibaszott nagy bajban vagyok amit magam nem tudok megoldani.
Gondolom tudjátok, hogy mit nem tudok magam megoldani. Igen, Ricardo Graham ügyét. Már így is csak egy napom van, hogy megtaláljam. De én nem akarom megtalálni. Nem akarom azt, hogy miattam öljék meg.
Jó, nem miattam ölnék meg hanem a maga hülyesége miatt. De a Főnököt és az embereit én vezetném el hozzá. Szóval az én lelkemen száradna az élete.
Mégis, hogy élnék aztán? Minden nap az jutna az eszembe, hogy az apám haverja az én árulásom miatt halt meg. És mi lenne akkor ha apámmal elkezdenék a haláláról beszélgetni? Mégis, mit mondanék? Azt, hogy én is hibás vagyok a halálában?
Könyörgöm én nem vagyok egy ekkora féreg. Csak ugye bár itt van a Főnök is. Aki szó nélkül betartja a szavát.
Ekkora bajban még életemben nem voltam. Pont ezért van szükségem segítségre. És itt jön képbe Louis és Zayn.
És miért pont Ők? Mivel őket ismerem a legrégebbről ebben a szakmában. Ők tudják a legtöbb dolgokat ebből a szakmából. Meg aztán mellesleg bennük bízom meg a legjobban. És szerintem segíteni is tudnak.
- Szóval ezért akartál csak velünk beszélni – bólogat Zayn komoran és unottan a telefonját nyomkodja.  Ezt most elég hülyén fogalmazta meg. Én nem csak ezért akarok velük beszélni. A barátaimnak tartom őket. És ha ők is annak tartanak akkor segítenek. De mit is várok Zayntől? Soha nem tudja kimutatni az érzéseit. Még ha a barátjának is tartana akkor is az állítaná, hogy a számra csak egy 'társ' vagyok, akivel gyilkolászni jár. - Miért pont én és Louis? Mi van Hazzával és Niallel? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
Imádlak Zayn, de komolyan. Mindig mindenről pontosan akarsz tudni. Egy csomó kérdést tesz fel, mielőtt akár mibe bele kezdenénk megbeszélni.
És még, hogy én vagyok a legnagyobb játékos a bandában! Akkor Zayn micsoda? Egy szerény bárányka aki csak megfenyítés miatt van a bandában? Egy ártatlan srác aki csak véletlenül keveredett bajba?
És én akkor mi vagyok ha Zayn a szerény srác? Egy eszeveszett, gyilkos aki puszta jókedvből gyilkol embereket? Egy psichopata őrült akinek már külön cellája van egy elmegyógyintézetbe? Egy srác aki direkt a maffia egyik tagja akart lenni?
- Most komolyan, mintha Te annyira megbíznál Harryben. - horkantok fel gúnyosan. Zayn hümmög egyet, de nem mond semmit.
Mit nem vallja be, hogy Ő is ugyan olyan véleménnyel van a Fürtöskéről mint Én? Mert én nem bízok benne és ezt Zayn és Louis is nagyon jól tudja. Sőt még Niall is tudja. Lehet még Harry is.
És én ezt be is vallom. Harry egy kétszínű srác aki csakis magát szereti mást pedig leszar.
Ha most tőle kértem volna segítséget akkor szó szerint pofán röhögött volna és életem végéig azt hallgathattam volna, hogy nem tudok magam elvégezni egy melót. Erre pedig én nem vagyok kíváncsi.
Meg amúgy is Harry lenne az utolsó aki akitől segítséget kérnék. Inkább halnék meg mint hogy szívességet kérjek tőle.
- Mi bajotok van Hazzussal? - kap észbe Louis.
Zaynel összenézünk.  Most jön Louis és az ő imája a Fürtöskéről. A Larry páros. Akik imádják egymást. Nem melegek, de Louis tényleg megbízok Hazzban. Amit szerintem nem jól tesz mert egyszer még pofára fog esni.
- Mondtunk rá egy rossz szót is? - kérdezi Zayn ártatlanul. - Csak annyi az egész, hogy nem nagyon bízunk benne, mert a kicsike eléggé kétszínű és seggnyaló. - végre, hogy valaki kimondta helyettem.
Köszönöm Zayn, hogy ugyan azt gondolod mint én. Akkor ezek szerint Zaynel egy rúdon jár az eszünk. Én se bízok Harryben és Ő sem. Louis nem lényeg. És Niall pedig szerintem le sem szarja. Ő csak elvan magának és éli a megszokott kis életét ahol nincsenek szabályok és bármit megengedhet magának.
- Harry nem kétszínű, seggnyaló meg pláne nem – ellenkezik keményen Louis. Az ég felé emelem a pillantásomat. Most jön az a rész, hogy összeveszünk. És igen már megint Harryn. A bandában a legtöbb veszekedést a Fürtöske okozza. Pedig Ő egy kis angyal aki soha semmit nem csinál és mindenkit a barátjának tart. - Esélyt sem adtok neki, hogy megmutathassa az igazi énjét. De én adtam neki és ezáltal kiismertem az igazi Harry Stylest! - magyarázza büszkén.
Zayn hangosan pofán röhögi Lout aki sértődötten felhúzza az orrát. Én pedig próbálom nem kiröhögni.
Hogy oda ne rohanjak. Ugye ezt a sok hülyeséget most nem Louis mondta? Az a Louis Tomlinson aki megmentette az életemet. Megbízok egy olyan tagban mint Harry. Basszus mégis mikor ismerte ki ennyire Őt?
Én adtam esélyt, hogy kiismerjem. De mikor megtudtam azt, hogy mit csinált az anyjával és a nővérével rögtön tudtam, hogy valami nem stimmel vele szembe. És az idő múlásával még jobban kiismertem. És nem változott a szememben. Nagyon nem.
- Louis Te mégis miről beszélsz? - kérdezem egy kissé ingerültebben a kelleténél. - Te komolyan képes vagy megbízni egy olyan emberben, aki azt mondta, hogy nyugodtan megölhették volna a nővérét? - húzom fel a szemöldökömet. Louis nem válaszol csak lesüti a szemeit. - Elszívelte volna azt ha az anyját és a nővérét az Ő hülyesége miatt csinálták volna ki! Bassza meg Louis, szerinted ez normális? - a kék szemű srác nem válaszol. Az ujjaival játszik az asztal alatt és nem néz fel.
Feszült csend következik Zayn konyhájában. Erről beszéltem. Már megint Harry miatt bántottam meg valakit.
- Mindegyikőnk követett el hibákat – szólal meg végül Louis csendesen. - Csak történetesen Harry hatalmas hibát követett el.
- Csak azért véded ennyire mivel együtt laktok – forgassa meg a szemeit unottan Zayn.
- Könyörgöm csak ebbe nem menjünk bele – mondja sóhajtva Louis. Nem állom meg, hogy ne nevessek. Larry Stylinson. Vagyis Louis és Harry. Mi kezdtük el őket így becézni, mivel annyit voltak együtt és totál félreérthetően viselkedtek. Ezért azt hittük, hogy melegek. De aztán kiderült, hogy a csajokhoz vonzódnak. - Azért lakunk együtt mert jókat tudunk hülyülni. De ezt már mondtuk. - zárja le a témát végül.
- Nem fejezhetjük végre be a Harry témát? - szólok közbe végül egy kissé idegesen. - A Ti segítségeteket kértem és nem Harryért vagy Niallét. Csakis a tiéteket mivel bennetek bízok meg annyira.
Louis és Zayn ismét rám szegezik a tekintetüket az arcuk pedig megenyhül. Szerintem jól esett nekik az előző kis monológom.
- Gondolom a titkos akcióról van szó amit Ricardo Grahamnak szervezel – mondja végül Zayn komolyan.
Igen a titkos akció ami annyiból állna, hogy titokban találkozok Riccel és megmondom neki, hogy a Főnök Őt keresi és ki akarja nyírni szóval tűnjön el az országból addig amíg lehetséges. És még, hogy nekem nincs áldott jó szívem. Képes vagyok a családom és a haverjaim életét kockáztatni egy ember miatt aki elbaszta az életét.
- Pontosan. Segítenetek kell összehozni egy találkozót vele úgy, hogy senki ne tudja meg. - bólogatok hevesen.
- És mégis, hogy akarsz megtalálni egy bűnözőt akiről senki semmit nem tud? Könnyebben megtalálnál egy tűt a városban, mint Grahamot. - csóválja a fejét Louis, de erre Zayn ismét a kezébe fogja a telefonját majd elkezd benne keresni valamit,  végül az asztal közepére tolja a készüléket. Én és Louis egyszerre hajolunk a készülék fölé, aminek a kijelzőjén egy szám virít. - Ez az a szám amire én gondolok? - kérdezi Louis csodálkozva, Zayn pedig büszkén kihúzza magát.
Mindig is tudtam, hogy ötünk közül Zayn ért a legjobban az ilyen dolgokhoz. Csak annyit mondtam neki, hogy tudjon meg mindent Grahamról. És lám már meg is szerezte a személyes telefonszámát.
- Csak fel kell hívni és Ő veszi fel....és hopp máris megbeszéltél egy találkozót vele úgy, hogy senki nem tud róla. - magyarázza Zayn vigyorogva. Küldök felé egy hálás pillantást mire Ő csak biccent egyet.
- Nagy vagy Zayn – köszönöm meg neki és a kezembe veszem a telefonját. - Felhívhatom a telefonodról, ugyanis félek, hogy az enyémet a Főnök még mindig lehallgatja. - húzom el a számat mérgesen. Tuti, hogy lehallgatja mert tudja, hogy akár mikor átverhetem.
Zayn ismét bólint én pedig máris tárcsázom a számot. Először senki nem veszi fel. Majd mikor letenném egy eléggé mély hang szólal meg.
- Öhmm... Ricardo Grahammal beszélek? - kérdezem egy kissé idegesen.
- Ki keresi? - kérdezi mélyen. Hú, de bunkó valaki.
- Liam Payne vagyok. Geoff Payne fia és örülnék neki ha ma este tudnánk találkozni. - magyarázom gyorsan ugyanis félek tőle, hogy lecsapja a telefont.
- Payne? - a hangja rögtön jobb csengésű. Biztos azért mert tudja, hogy én nem akarok kicsinálni. Hát én nem is. - Legyen. Éjfélkor gyere a Hyde Park hátsó részén lévő klubba. Ha kérhetem feltűnő mentesen. - és azzal megszakítja a beszélgetést.
Hmm ez könnyen ment. Mégis mit értett azalatt, hogy feltűnő mentesen? Tudja, hogy körözött bűnöző? Ezek szerint tudja.
- Na mit mondott? - sürget Louis.
- Ma éjfélkor találkozni akar velem egy klubban. - mondom és mielőtt bármit tudna tovább mondani, felállok és elindulok Zayn erkélye felé.
Becsukom magam után az ajtó, majd a dzsekim zsebéből előveszek egy szál cigit. Lassan gyújtom meg majd szívok belőle. A méreg hatására rögtön lenyugszom. Kifújom a füstöt majd a korlátra könyökölök és onnan bámulom a naplementét. Talán még is sikerül Őt megmentenem.
Az egyik szál cigit elszívom, majd rögtön gyújtok rá a másikra. Tudom egészségtelen, de leszarom.
Muszáj valahogy lenyugodnom. És erre a cigi a legjobb gyógyír. Vagyis nekem segíteni szokott.
Az erkély ajtaja kinyílik és Zayn lépked mellém. Az Ő szájában is ott virít egy szál cigi. Pontosan egymás mellett állunk ugyan abban a pózban. Mind ketten a várost bámuljuk szótlanul.
- Nagyon ideges lehetsz ha ennyi szál cigit képes vagy egy helyben elszívni. - szólal meg végül az orra alatt egy mosollyal. Én is elmosolyodok. Zayn kezd nagyon kiismerni.
- Te nem lennél ideges a helyemben? - kérdezem és Zayn felé fordulok. - Ha lebukok, akkor a Főnök kinyírja a családomat és engem is. Nem akarom, hogy bárki is miattam haljon meg. - fújom ki a füstöt ismét.
Még csak bele gondolni is rossz, hogy lebukhatok. Mégis miért buknék le? Zayn és Louis értik a dolgukat és én bízok bennük.
- Te komolyan ennyire bízol bennem? - kérdezi csendesen, komoran. Egy kissé meglepődök a kérdésén. - Pont bennem? Egy ekkora balfaszban, aki tönkre tette a családja életét? Az anyám halottnak hisz és állítólag ez miatt már az őrület szélén áll. A húgaim és a nővérem olcsó lotyók és így próbálnak pénzt keresni. Az apám pedig örök életében egy börtöntöltelék lesz. - azta Zayn eddig még soha nem beszélt nekem a családjáról. Azt sem tudtam, hogy lány testvérei vannak. Én azt hittem, hogy Zaynt nem érdekli a család.
- Bízok benned ugyanis tudom, hogy nem vagy olyan kőszívű mint amilyennek mutatod magad. - kacsintok felé mosolyogva. Vissza mosolyog rám ami jól esik.
- Kösz Liam, jól esik. Nem nagyon engedek senkit közel magamhoz... - húzza el a száját szomorúan.
- Haver Rám mindenben számíthatsz. - ölelem meg hanyagul. - Csak kérned kell és segítek amiben tudok. - Zayn hálásan rám mosolyog.
Tudtam én, hogy belülről egy érző lény. Hiába a bunkó stílus. Zayn ugyan olyan srác mint én. Aki elbaszta az életét és nem tud belőle kikeveredni...

7

Most komolyan mindenhogy az én lelkemen fog száradni egy ember élete? Egy olyan ember élete akit
ismerek? Ez így nagyon nem igazságos. Oké rezzenéstelen arccal képes vagyok gyilkolni, de ez totál más lapra tartozik. Olyan embereket ölök meg akiket nem ismerek és életemben csak akkor látom először.
De most ez a szitu tiszta más. Mit izélsz Liam hisz nem neked kell megölnöd Ricet. Igaz nem nekem kell Őt megölnöm, de én általam fogják megtalálni. Szóval elárulom és csak úgy oda dobom a halálba. Minthogy segítenék neki.
Mégis miért érdekel engem Ricardo Graham? Most komolyan egy olyan faszi miatt lenne lelkiismeret furdalásom akiről semmit nem tudok, csak annyit, hogy az apám haverja? És nekem mi közöm van a barátságukhoz? Semmi.
Erről ennyit! Nem segíthetek egy olyan fazonnak aki csakis magának köszönheti ezt az egészet. Mégis mi a faszért lépett meg azzal a pénzel? Ha a valagán maradt volna a Főnök mellett akkor most nem lenne ez az egész. Tudta nagyon jól, hogy az nem az Ő pénze. Ő lopta el, akkor most már viselje a következményeket. Vagy azt hitte, hogy örök életben bujdosni fog és senki nem fogja megtalálni.
Hát akkor tévedett. Szerintem nagyon is jól tudta, hogy egyszer le fog bukni a lopott pénzével. És arra is kellett volna számítania, hogyha megtalálják akkor rögtön meg is ölik.
Megölik és én nem fogok rajta segíteni, ugyanis döntöttem. Graham egy férek aki saját maga hibájából jutott el idáig. Számomra egy tök vadidegen férfi. Egy maffia tag aki egy csomó embert ölt meg és ha úgy lett volna szerintem még az apámra is fegyvert emelt volna. Az ilyen emberekben nem lehet megbízni.
És én pont ezért nem fogok segíteni neki. Nem fogom engedni, hogy Ő miatta legyen valami baja a családomnak és a srácoknak.  Van eszem. Inkább Ő dögöljön meg a hülyesége miatt, mint a számomra fontos emberek.
Egye meg amit megfőzött. Senki nem kényszerítette arra, hogy lopja meg a munkatársát. Amúgy is akkor nem gondolt arra, hogy mi lesz ha egyszer megtalálják?
Ez van. Az ilyenek megérdemlik a halált. Amúgy is gyors halált fog szenvedni. Még csak fájni sem fog a számára.
- Segítek – mondom ki a végszót.
És kibaszott szarul érzem magam.  Mégis csak az apám haverjáról van szó. Mégis mit fog ahhoz szólni apa ha megtudja, hogy az egyetemista haverja meghalt? Mert meg fogja tudni. És azt is, hogy mi miatt halt meg. Egy csúnya gyilkosságnak nagy híre megy.
De ha most nem ezt mondtam volna, akkor szerintem ma estére már mindenki halott lenne. És még én is. Sőt szerintem engem most helyben lelőne. Habár nem, mert akkor nem tudnám azt, hogy a családomat és a srácokat megölték.
Nem, szerintem engem legutoljára nyírna ki, hogy szenvedjek. Igen azt akarná, hogy totál magam alatt legyek és hülyeséget csináljak. Mert magamat hibáztatnám ha történne velük valami.
Sőt lehet, hogy végül én lennék az aki megölném Grahamot. Ha elborul az agyam akkor tényleg mindenre képes vagyok.
- Adtam más lehetőséget? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
Köcsög. Hisz megfenyegetett! Tudta nagyon jól ha családommal és a srácokkal fenyeget meg akkor rögtön igent mondok. Ismer már annyira, hogy tudja mi a gyenge pontom. Ezért nem jó az ha én valakihez közeli viszonyba kerülök. Pont ezért nem nyílhatok meg senki előtt. Mert akkor még jobban sebezhető leszek.
A srácok jól csinálták. Ugyanis mind a négyen örökre megszakították a kapcsolatot a szüleikkel. Így a Főnök őket nem tudja a családjaikkal fenyegetni.
Zayn apja börtönbe van és állítása szerint onnan soha többet nem fog kiszabadulni. Az anyjáról és a testvéreiről négy éve semmit nem tud. Ugyanis mikor az apját bebörtönözték az anyja összepakolt és elhagyta az országot és senki nem tudja, hogy most hol tartózkodik. Zayn szerint az anyja úgy tudja, hogy halott. A saját anyja azt hiszi a fiáról, hogy halott! Most gondoljatok bele, hogy milyen élete lehet.
Vagy itt van Harry. Tizenkilenc évesen drogdílerek keresték. A nővérét egy nap agyonverve találták meg a szobájában, Harry miatt. Az anyja akkor határozta el, hogy ez így nem mehetek tovább. Inkább letagadta a saját fiát és elköltözött egy másik országba. Harryt soha nem zavarta ez a döntés. Azt mondta, hogy Őt azt sem érdekelné ha akkor kinyírták volna a nővérét. Beteg állat.
Louis már a bandába lépés előtt sem tartotta nagyon a kapcsolatot a szüleivel. A haverjainál lakott ugyanis a szülei tudták, hogy valami sötét ügyekbe keveredett és megmondták neki, hogy nem tudnak mellette így élni. Louis akkor haragudott meg az összes Tomlinsonra, amiért nem fogadták el Őt olyannak amilyen.
És itt van Niall. Az összes rokona Írországban él és állítása szerint lassan azt sem fogja tudni, hogy ki tartozik a családjába. Niall mindig is jobban megbízott a haverjaimban mint a saját családjában.
Nekik ezért nem kell tartaniuk attól, hogy esetleg valaki a családjaikkal fenyegetnék meg. Őket ezzel nem lehet megfenyegetni, ugyanis jól megvannak nélkülük.
De én? Mindenki tudja, hogy mennyire imádom a családomat. Lehet egy őrült gyilkos, maffia tag vagyok, de akkor is a számomra a család az első.
- Tudta nagyon jól, hogy ha a családommal jön elő akkor én rögtön igent mondok. - vonom meg a vállam bunkón.
A Főnök ismer és ezen már nem tudok választani. És ezt ki is használja. Tudom nem jó, de ez van.
- Én csak elmondtam, hogy mi fog történni akkor ha rosszul döntesz. - tárja szét a kezét nyugodtan. Oda ne rohanjak. Most komolyan azt akarja velem bevetni, hogy nem direkt mondta. Nem hiszem el. Nagyon is jól tudta, hogy miről beszél.
- Igent mondtam, szóval most már nyugodtan leszállhat a családomról. - mondom ingerülten.
- Nem lesz semmi baja a kibaszott családodnak.
- Leszállnak róluk az emberei! Nem fogják lehallgatni őket, nem fognak utánuk nyomozni...- emelem fel a mutatóujjamat keményen.
Nem érdekel, hogy Ő a Főnök. Leszarom. A családomat békén fogja hagyni. Nekik semmi közük az én munkámhoz és életemhez. Ha valakinek valami baja van velem akkor az intézze el velem.
- Ahogy kéred...de először el kell engem vinned Grahamhoz. - bólint komoran.
Ha nem emlékeztet esküszöm elfelejtettem volna.
- Meglesz. - bólintok rezzenéstelen arccal.
- Három napot kapsz! - emel fel három ujját majd egy ügyes mozdulattal kihúzza az övéből az egyik pisztolyát és elkezd a ravasszal játszani miközben a fegyvert felém tartsa. Hatalmasat nyelek, de nem pislantok. Csak a pisztolyt nézem. - Ha átbaszol, akkor véged van, a tetves családoddal és a köcsög barátaiddal együtt. - sziszegi a fogai között.
Bólintok. Az ajtó felé bök ami azt jelenti, hogy a beszélgetésnek vége. Gyorsan felállok a székről majd az ajtó felé veszem az irányt. Nem köszönök el, csak a kilincsre teszem a kezem majd amilyen gyorsan csak tudom becsapom magam után az ajtót.
Idegességembe a legközelebb álló dobozba rúgok majd megsemmisülten rogyok le a hideg földre és temetem arcomat a tenyerembe.
Három napot adott! Három nap alatt hogyan keressek meg egy embert akiről semmit nem tudok? Ez lehetetlen. Én nem vagyok nyomozó. Ki fogja nyírni a családomat és a srácokat is. Velem együtt.
Az én lelkemen szárad az Ő életük. Miattam fognak meghalni. Én nem vagyok jártas az ilyen dolgokba.
Végem van. Mindenki meghal aki fontos a számomra. És nem tudok rajtuk segíteni.
Ó dehogyisnem tudsz rajtuk segíteni! Meg kell keresned Ricardo Grahamot és akkor mindenki életben marad.
Az apám haverját a halálba kell küldenem! Miattam fog meghalni. Az én munkám miatt. Mégis mit mondjak neki ha megtalálom? Azt, hogy bocsi, de mindjárt meghalsz mivel megloptad a Főnököt?
Ő bízni fog bennem. Én pedig elárulom. Hogy fogok utána az apám szemébe nézni? Na és a lelkiismeretemmel mi lesz?
Mert segíthetnék rajta ha akarnék. De mégis, hogy segítsek rajta? Hogy ha a Főnök minden lépésemet figyeli?
Három nap alatt lehetetlenség csodát művelni. Segítséget kellene kérnem olyanoktól akik tudnak. De kik azok.
- Liam Te élsz!  - hallom meg Louis hangját és a következő pillanatban szó szerint rám ugrik.
Még jó, hogy a földön ülök. Na várjunk csak. A srácok lennének azok akik segíteni tudnának? - Azt hittem, hogy már csak a holtestedet fogom újra látni.
Azért örülök neki, hogy ennyire aggódott miattam. Tényleg a barátjának tart ezek szerint. És pont ezért jó, hogy segítek a Főnöknek. Louis nem halhat meg. Úgy ahogy Niall, Zayn és még Harry sem.
- Amint látod totál élő vagyok – kuncogok fel és próbálom magamról lelökni, de mikor ez sikerülne akkor Niall is feltűnik. Hatalmas vigyorral az arcán indul meg felém.
- LIAMMM ÉLLLLL!!! - ordítja el magát és ráugrik Louisra. Persze ezt az egészet én szívom meg a legjobban mivel én vagyok legalul. Senkit sem érdekel, hogy egy drogtanyán vagyunk és egy csomó sötét alak bámul minket? Még élni akarok. - Haver már épp hívni akartam a legközelebbi temetkezési vállalatot. - röhögi jókedvűen.
Milyen rendes. Legalább szerveznének nekem temetést ha meghalnék. Legalább most már nyugodtan fogok meghalni.
- Ennyi volt a gyereknapból. Menjetek és játszatok egy játszótéren ahova valóak vagytok. - három gorilla fazonú pasas áll felénk majd kincsit sem kedvesen kapnak el a grabancuknál fogva és kezdenek el kihúzni a raktár helységből majd szó szerint úgy kilöknek az ajtón, hogy szétterülünk a hideg füvön.
- Fasszopók. - zsörtölődik Louis miközben feláll a fűről és elkezdi a ruháit igazgatni. Nem szereti ha valaki durván viselkedik vele.
Én sem szeretem. Azt utálom a legjobban mikor valaki lökdös. Azonban Niall annál jobban bírja az ilyen helyzeteket.
- Még ilyet!!! - nevet jókedvűen én pedig Louis-val egyszerre nézünk rá egy gyilkos pillantás kíséretében a szöszi pedig rögtön abba hagyja.
- Húzzunk el innen. - mondom és elindulok a kihalt tájon.
Még jó, hogy Louis ilyen közel parkolt le. A közelt arra értem, hogy egy csomót kell gyalogolnunk, ugyanis nem akarta azt, hogy az új méregdrága autója véletlenül koszos legyen vagy meg valami lekarcolja.
Szóval olyan fél óra gyaloglás után érünk el Lou autójához. Ő rögtön beül a volán mögé míg én és Niall versenyzünk, hogy ki tud előbb bemászni az anyósülésre. Nagy nehézségek árán, végül én érek célba. Hála annak, hogy egy adott pillanatban le tudtam húzni a Szöszi nadrágját. És elindulunk haza.
Éppen hogy csak rákanyarodunk a főútra Louis máris felém fordul és faggatni kezd.
- Mit akart a Főnök? - kérdezi kíváncsian.
- Tényleg mit akart? - mászik előrébb Niall is és a két ülés között pislog felém.
Rögtön rossz kedvem támad. De úgy döntök, hogy mindent elmondok nekik. Valahogy meg kell oldanunk ezt a Ricardo ügyet. És lehet, hogy Ők tudnak segíteni. Vagyis remélem.
- Meg kell keresnem egy fazont aki meglopta a Főnököt – kezdem el mondani miközben kibámulok az ablakon. London hatalmas város, Ő pedig akár hol lehet. Nem hiszem, hogy csak úgy véletlenül belé futok. - És ami a legrosszabb, hogy most az apám legjobb haverjáról van szó. Három napot kaptam, hogy megtaláljam Ricardo Grahamot.
- Hát ez szar ügy. Sajnálom haver. - húzza el a száját szomorúan Louis és együtt érzően rám mosolyog.
- Ricardo Graham? Ki a tököm az a Ricardo Graham? - kérdezi Niall értetlenül.
- Anno Ő és a Főnök együtt voltak a vezetők. Majd egy napon Graham lelépett a Főnök pénzével amit most vissza akar kapni. És mivel én vagyok az egyetlen akivel Graham szóba állna ezért nekem kell megkeresnem. - magyarázom röviden.
- És ha nem találod meg? - kérdezi Niall.
- Akkor a Főnök kinyírja a családomat és engem is. - válaszolom egyszerűen.
Direkt nem mondtam hozzá a srácokat. Nem akarom, hogy megijedjenek vagy valami. Niall megveregeti a vállam és arról kezdenek el találgatni Louisval, hogy vajon hol lehet a keresett ember...

6

És itt is van az előző rész folytatása :) köszönöm szépen a komikat amikre megpróbálok válaszolni :D és itt is nyugodtan elmondhatjátok a véleményeteket....

- Ricardo Graham? - nyögöm ki a nevet, pedig tudom, hogy az előbb jól hallottam. A Főnök pontosan
ugyan ezt a nevet mondta. Semmit nem hallottam félre. Kimondta. És ha Ő ezt kimondta akkor itt valami készülőben van, a pasassal kapcsolatba.
De miért pont Vele? Vele aki az apámmal már az egyetem óta jóban vannak?
Őszintén megmondva talán ha egyszer találkoztam vele. Igen akkor találkoztam Vele mikor felvettek az egyetemre. És azt kérdezte Tőlem, hogy miért pont Londonba akarok menni tovább tanulni. Azt válaszoltam neki, hogy azért mert mindig is a fővárosban akartam letelepedni, ugyanis itt mindig zajlik az élet. Erre felnevetett és magában halkan elsuttogta azt, hogy zajlik. Nem értettem, hogy mit kell ezen olyan sokat filozofálni.
Tizenkilenc éves fejjel úgy tartottam, hogy Londonba végre önmagam lehetek és végre új életet kezdhetek ahol nem kell félnem az osztálytársaimtól. Így bele gondolva én csak menekülni akartam otthonról és minél távolabb kerülni. És London eléggé távol volt Wolverhamptontól és tudtam, hogy a gimnáziumos diákok nem jönnének el ilyen messzire tovább tanulni. Szinte vagy majdnem mindenki Manchasterbe ment. Úgy ahogy a szüleim is azt szerették volna, hogy ott tanuljak tovább, mivel Ők is ott tanultak. De én hallani sem akartam róla.
Persze még négy évet el kellett volna szívelnem a gimis ismerőseim szívatását. Azt leshették volna.
Vissza térve Ricardo-ra. Ott volt nálunk és számomra akkor pontosan olyan volt mint az apám. Ott ültem közöttük miközben azt hallgattam ahogy felelevenítik a diák korszakukat. Irigykedtem rájuk, hogy mennyi hülyeséget csináltak együtt. Közben pedig abban reménykedtem, hogy talán  nekem is sikerül majd egy ilyen igaz barátot találnom az egyetemen.
Aztán hirtelen Ricarco felém fordult és azt kérdezte, hogy mi tetszik ennyire Londonba. Nem tudtam rá választ adni. Apám azt mondta, hogy majd mindent kipróbálok a saját bőrömön. Ricardo felnevetett és vissza fordult az apám felé majd azt mondta, hogy nem tudja mekkora veszélynek tesz ki engem.
Felnevettem. Veszélynek? Mégis mi lehet veszélyes egy városban? Az volt az a pillanat mikor elmeháborodottnak kezdtem el tartani apám legjobb haverját. Úgy beszélt Londonról mintha egy szörnytanya lenne.
Nem nevetett velem csak a fejét csóválta. Abba hagytam a nevetést és úgy tekintettem rá mint egy őrültre. Ismét szólásra nyitotta a száját. Azt mondta, hogy London egy sötét város ahol durva dolgok történnek. Ugyanis meg kell válogatni azt, hogy kiben bízunk meg.
Akkor nem értettem, hogy mire akar kilyukadni. De most már értem.
Ricardo már akkor is a maffia tagja lehetett, szóval tudta, hogy mi folyik a városban. Na, nem mintha más városban nem ugyan ez lenne. Talán még azt is tudta, hogy velem is ugyan az fog történni. Hogy én is egyszer ugyan úgy a maffia tagja leszek mint Ő.
De Ő nem csak tag volt, hanem egyben a Főnök jobb keze. Ez rosszabb mintha csak egy sima tag lenne. Ugyanis ha valamit elbaszott – már pedig elbaszott. - akkor a Főnök saját maga fogja kinyírni.
Nem hiszem el, hogy Ric képes lett volna elvinni a Főnök pénzét és lelépni. Igaz egyszeri találkozásból nem ismerjük meg az embert, de Ő nem úgy nézett ki mint egy tolvaj. Habár maffia vezetőnek sem nézett ki. Azt hittem, hogy valami normális munkája van, vagy valami.
Ő mint gyilkos és rabló? Na ne röhögtessetek már. Pontosan olyan formája van mint az apámnak. Az apámnak aki egy gyárban dolgozó munkás. Ennyi erővel akkor Ő is lehetne az FBI titkos ügynöke. De Ő nem az. Apa szerintem még pisztolyt nem látott az életében. Sőt akár hányszor a tévében valamilyen durva akció film ment Ő rögtön átkapcsolta az adást és inkább nézett egy ostoba musicalt.
És megint megszólaltam én!
Nekem sincs gyilkos formám, mégis azt csinálom. Én is egy egyetemista srácnak tűnök. Szóval erről ennyit. Ric sem nézett ki gyilkosnak mégis az volt.
És most nyakig benne van a trutyiban. Ha a Főnök elhatározta, hogy megtalálja és vissza szerzi a pénzét akkor vissza is fogja szerezni.
Már csak az a kérdés, hogy én miért kellek ehhez? Nekem semmi közöm Ricardohoz és az Ő piszkos ügyeihez.
Igaz nekem nincs, de a családomnak nagyon is sok van. Sőt szerintem az apámmal még most is tartja a kapcsolatot. Bassza meg.
- Jól hallottad Payne – bólint komoran. - És mind ketten tudjuk, hogy a Te apád közeli viszonyba van vele. - teszi még hozzá.
Éreztem, hogy tudja. Tudja, hogy az apám közeli kapcsolatban van vele. Jaj ne, ezek szerint a Főnök lenyomozta a családomat. Sőt lehet, hogy még most is megfigyelés alatt tartják őket. Basszus! És én nem tudok segíteni rajtuk. Már megint miattam kerültek bajba.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszél – hazudom. Valahogy meg kell próbálnom kivonni ebből az egészből a családomat. Nekik nem eshet bajuk miattam. Ha valami történne velük, nem bírnám elviselni. - A családommal már hónapok óta nem beszéltem! - mondom ingerülten.
A Főnök hátra fordul a székében, hogy tudja maga elé rakni egy kisebb rádiót. Nem értem, hogy mit akar egy rádióval. Arcán egy gúnyos mosoly terül szét.
Megijedek. Ez az egész így már kicsit sem tetszik. Nem tudom, hogy mit akar ezzel az egész Ricardo üggyel. És miért pont a családomra van ennyire rákattanva.
- Szóval nem beszéltél vele – hüppög bólogatva és a húsos ujját a lejátszás gombra helyezi. - Akkor pár napja, hogy- hogy felhívtad Őket? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
- Nem beszéltem Velük – válaszolom idegesen a kezeim pedig ökölbe szorulnak.
Lehallgatott! Képes volt lehallgattatni a magán telefonszámomat. Ezt mégis, hogy meri megcsinálni? Semmi joga a magánéletemhez. Ahhoz pedig pláne nincs köze, hogy kivel beszélgetek. Ezek szerint már nem is beszélhetek akár kivel ugyanis meg vagyok figyeltetve. Csodás. - Amúgy is az én életemhez senkinek semmi köze. Ha nem tudná ez bűncselekmény! - sziszegem a fogaim között.
A Főnök érdekesen rám emeli a tekintetét. Nem érdekel ha túl messzire megyek. Engem senki nem hallgathat le. Az ilyenektől begurulok. Tőlem még meg is ölhet, ezt még egyszer akkor sem fogja velem megcsinálni. Ezek szerint lehet, hogy valaki még követ is amiről én nem tudok. Lehet, hogy minden lépésemet ellenőrzik.
- Nem téged hallgattunk le – forgassa meg a szemeit unottan és végre lejátssza a hangfelvételt amin a szüleim és a nővéreim hangja van. - Csak a kibaszott családodra voltam kíváncsi, ugyanis csak az apád által tudtam valami életjelet meg Grahamról. - teszi még hozzá keményen.
Ó. Hát ez kicsit ciki volt. De az sem kóser, hogy a családomat hallgatják le. Vagyis jobban mondva kihasználják. De a másik szempontból meg jó, mert így tuti megtalálják Ricardot.
De én örülnék neki ha megtalálnák?
Mert ha megtalálják akkor tuti, hogy rögtön ki is nyírják. Azt pedig én nem akarom. Hisz mégis az apám legjobb haverjáról beszélgetünk. Ami azt jelenti, hogy nekem is közöm van hozzá. Ha megölném az apám totál magába roskadna, ugyanis senkivel nem tudna olyan mély beszélgetéseket folytatni mint Rickkel.  Szóval ha kinyírnák az apámnak is vége lenne. Magányos lenne nélküle.
- Hagyják ki ebből a családomat. - válaszolom komoran.
Tényleg csak azt akarom. Nekik semmi közük az én mocskos életemhez. Így is elég sokat idegeskedek miattuk.
- Nyugodj már le bazd meg! A családodnak semmi baja nem lesz – mondja ingerülten. Hiszek neki. - Nekem csak valami infó kellett Grahamról és az apádnak hála sikerült megtalálnom. - magyarázza.
Szóval lehallgattak egy beszélgetést ahol apa épp Ricardoval beszélgetett. Szeretnék így dolgozni mint ezek a kemény maffiák. Nekem soha nem jutna az eszembe lehallgatni valakit. Sőt nekem ehhez gyomrom se lenne.
Előbb ölök meg valakit, mint hogy bele öltsem a nyelvem valaki magánéletébe és személyes dolgaiban. Mindenkinek van saját élete amikbe olyan dolgok is bele tartoznak amiről azt akarja, hogy más ne tudjon.
Én sem akarnám azt, hogy otthon megtudják azt, hogy mit csinálok. Mondjuk, de én akarnám. Ugyanis akkor legalább a régi bántalmazóim végre félnének Tőlem. Olyan szívesen elintézném az összeset. Vagy emelnék pisztolyt a fejükhöz és röhögnék rajtuk miközben könyörögnek.
Életem legboldogabb pillanatai lennének. De ez soha nem fog megtörténni ugyanis otthon senki nem tudhatja meg, hogy a londoni maffia csoporthoz tartozom.
- És megtalálták? - húzom fel a szemöldökömet kérdően.
- Igen – bólint. - A kis féreg Londonba van. Itt vett házat és éli boldogan az életét és semmit nem kell nélkülöznie mivel az én pénzemet dézsmálja. - üt rá ököllel megint az asztalára amitől pár írószer leesik az asztalról és a földön landol.
Csodás. Itt van. Ami azt jelenti, hogy a Főnök fel fogja keresni. Felkeresi és megöli. Az apám barátját megölik. Én én nem tudok ellene csinálni semmit.
- Umm és nekem ehhez mi közöm van? - kérdezem meg végül reményt veszve.
Ha most azt fogja mondani, hogy nekem kell megölnöm én elájulok. Én nem lennék képes megölni az apám legjobb barátját! Erre senki nem fog tudni rákényszeríteni. Soha. Még akkor sem ha gyilkossággal fenyegetnek.
Azért ennyire szemétláda nem vagyok. Van szívem. Igen olyanokhoz van akiket ismerek és a sorsukat a szívemen viselem. Ricardo apám barátja. Szóval a családunk része. Nem engedhetem meg, hogy megöljék. Nem és kész.
- Semmi különös – csapja össze a kezét és egy félelmetes mosolyt villant rám. Eleve rossz ez a mosoly. Látszik benne a düh és a gyűlölet. Szerintem meg nagyon is nagy dolgokat talált ki a számomra. - Igaz azt megtudtuk, hogy Graham Londonban van, de sajnos egy csomó megbízottja van akik árgus szemekkel figyelik a különös embereket, így képtelenek vagyunk rájönni, hogy mégis hol tartózkodik a városban.
Legalább nem tudják, hogy hol lakik. Így még legalább van egy kis remény. Talán még sincs minden elveszve. A Főnök még nem találta meg. És ha tényleg annyi ember vigyáz a biztonságára akkor a Főnök embereinek esélye sincs a közelébe férkőzni. Erről ennyit.
- Még mindig nem értem, hogy mi közöm van hozzá. - mondom értetlenül.
- Mivel a Te apád legjobb haverjáról van szó, ezért közülünk Te vagy az egyetlen aki képes lenne megtalálni. Ugyanis veled szó nélkül találkozna. - tapsol egyet bennem pedig az ütő is megáll.
Nem lepődök meg. Gondoltam, hogy valami ilyesmi fog ebből az egészből kisülni. Akár hogy is, de igaza van. Ha Ricardo megtudná, hogy szívesen beszélgetnék vele, rögtön találkozót szervezne. És a Főnök emberei rögtön elkapnák. - Ezért a feladatod egyszerű. Felkeresed megbeszélsz vele egy találkozót amit persze nekünk elmondasz. Mi elkapjuk Grahamot és kinyírjuk, a Te bankszámládon pedig millió font fog landolni. - meséli egyszerűen.
Bassza meg. Tudtam, hogy ez lesz a történet vége. Éreztem, hogy engem fognak felhasználni. De én ezt nem akarom. Nehogy már én miattam haljon meg apám legjobb haverja. Nem fogom átverni majd engedni, hogy csak úgy ott előttem lelőjék.
- Bassza meg a pénzét! - állok fel a székről ingerülten majd idegesen a hajamba túrok. - Nem érdekel a pénze! Nem fogom elárulni a család barátját. Ennyire köcsög még én sem vagyok. - kiabálok teljesen kikelve magamból.
Tényleg nem érdekel a pénz. Soha nem érdekelt és nem is fog. Minek kell nekem több milla ha életem végéig lelkiismeret furdalásom lenne amiért elárultam apám barátját? Inkább ne legyen egy vasam sem, de akkor legalább tudom, hogy segítettem egy embernek.
- Gondoltam, hogy ez lesz a válaszod – mondja nyugodtan amitől megrémülök. Miért beszél ilyen nyugodtan. Ez nem tetszik. - Tudod az embereim a családod összes lépését nyomon követik – kezdi el mondani mire az én pupilláim kitágulnak. - Ha nem vállalod ez ezt a melót akkor a családodat egytől egyik elintézem. Szenvedni fognak mielőtt meghalnak. És velük együtt fogsz Te is meghalni úgy ahogy a banda többi tagja is. Vagyis Horan, Tomlinson, Malik és még a kis Styles is! - úgy meséli mintha épp valami jó kis dologról beszélgetnénk.
Megsemmisülten rogyok vissza a székre és temetem az arcomat a tenyerembe. Megfenyegetett. És megcsinálná. Ráadásul nem csak a családomat ölné meg hanem a srácokat is. Az én életem nem érdekel. Engem kicsinálhatna. De őket nem.
Ráadásul nem Ricardo Graham miatt. Tőle ezerszer fontosabbak a családom és a srácok.
Választanom kell most rögtön. És helyesen kell döntenem. Valaki így úgyis meghal...

5

Hellóóó...Igen új rész és holnap is lesz friss mivel ez a két rész igazából egy lett volna, de mivel túl hosszú lett volna ezért két fejezetté csináltam :) Szóval hnap is friss rész úgyhogy komizniiiiiiiiiiiiiii :D

Nyugi Liam! Szépen kifújod a levegőt és egy hatalmas mosolyt varázsolsz az arcodra ami azt fogja sugallni,
hogy mennyire örülsz annak, hogy most itt lehetsz az irodában az egyik kedvenc embereddel a világon. Igen, a Főnök a kedvenc emberem! Nem utálom és nem is undorodok a külsejétől, sőt nagyon kedves arca van.
Tök aranyos arcmimikája van. Pont úgy néz ki mint Brad Pitt kövérebb, fogatlanabb és kopaszabb hasonmása. Komolyan így nézett ki fél éve is? Nem hiszem, hogy ennyi sebhely lett volna az arcán. Ráadásul úgy látom, hogy tetkót is újított. Soha nem jutna az eszembe a nyakamra varratni valamit. Sőt szerintem még Zayn sem merné ezt bevállalni. Pedig aztán a fekete hajú srác imádja a tetkókat és már annyit magára varratott, hogy azt sem tudja mennyinél tart. Mikor hozzájuk kerültem csak neki volt tetkója.
Aztán egyszer Louisval sétáltunk a belvárosban és pont egy tetkó szalon mellett mentünk el, Ő pedig hirtelen megtorpant és csak bámult befele az üveg ablakon ahova egy csomó tetkó minta volt rajzolva. Nem értettem, hogy miért álldogálunk olyan sokat egy helyben. Majd hirtelen kinyitotta az tetkószalon ajtaját és bele ült a székbe és a kézfejére varratott valami pálcika embert. Számára az volt a kezdet. És hónapról hónapra többet varratott magára.
Végül én is kedvet kaptam. Harry megjelenése után határoztam el, hogy én is magamra varratok valamit ugyanis nem akartam kimaradni a sorból. Szóval mostanra már én öt példánnyal büszkélkedhetek a két kezemen. Igaz nincsenek semmi feltűnő helyen, de mégis aki akarja meglátja. Ebben az egész tetkó dologban pedig az a legdurvább, hogy sokáig Zayn vitte a prímet mivel neki fedte a legtöbb varrás a testét. És mostanra Harry beelőzte. Szerintem sokkal több tetkója van a Fürtőskének mint Zaynek. És most ha jól tudom versenyeznek. Akár melyikük varrat magára valamit akkor a másik rögtön másnap szintén magára varrat valamit. Nem értem, hogy mit élveznek ebben annyira. Sőt szerintem már kezdik túlzásba vinne. Meg amúgy is az öreg korukra nem gondoltak?
Oké megszólaltam én akin szintén van egy pár varrás. De én legalább ésszel csinálom! Nem úgy mint egyesek. És igen itt most a Főnökre gondolok. Így is félelmetes kinézete van, de most már a nyakán lévő tetkó miatt még félelmetesebben néz ki. Azért nem lettem volna a helyében mikor rá varrták azt az izét. Ha jól látom sárkányt ábrázol ami épp bekapja a fülét. Fúj. Ki olyan hülye aki ilyet képes magára varratni? Csak a nem normálisak! És a Főnök nem normális.
- Tetszik a tetkóm? - szólal meg végül én pedig rögtön észbe kapok.
Túl sokáig bámultam a tetkóját. De nem tehetek róla. Olyan borzalmas, hogy szinte már jó. Oké én soha nem csináltatnák ilyet. Számomra már a toll is nagy a kezemen.
- Öhm...nagyon egyedi. - köszörülöm meg a torkom és letekintek a cipőmre.
A Főnök felnevet és azt veszem észre, hogy feláll a bőr székéről. Kissé megijedek mikor elindul felém. Az inge bele van tűrve a nadrágjába így tökéletes rálátást nyerek a fegyvereire amik az övébe vannak becsúsztatva. Minek kell neki ennyi pisztoly? Habár mit is vártam? Hisz egy igazi bérgyilkossal van dolgom.
És most itt áll előttem. Életnagyságban. Mégis ki intézhette el ennyire? Mikor utoljára láttam még az eredeti fogai voltak míg mostanra gazdagodott egy arany foggal. Ettől még félelmetesebb az egész arca. Ráadásul a narancssárga üvegű napszemüvegétől még mindig a falra tudnék mászni. Oké én megértem, hogy a rosszfiús kinézethez kell a napszemüveg, de Ő szerintem napszemüveg nélkül is félelmetesen fest. Simán elmehetne a Keresztapába. Pont úgy néz ki.
- Tíz órába telt míg rám varrták – meséli egyszerűen miközben húz egyet a gallérján és ezzel rálátást nyerek a gyűrűjeire amik az ujjain vannak. Ha nem intéz el minél gyorsabban esküszöm kiugrom az ablakon. Basszus ebben a helységben nincs is ablak! Csak négy kibaszott szürke fal amitől olyan érzékem támad mintha egy börtönbe lennék. Ja meg van egy szőrös szőnyeg amin az előbb landoltam. És ezt nevezi irodának. Inkább börtön. Nem tudnák itt ülni egész nap. - De gondolom sejted, hogy nem azért hívtalak ide, hogy a tetkójaimról beszéljek – mondja a maga mély és recsegő hangján. Hatalmasat nyelek ahogy azt figyelem hogy vissza ül a bőr székébe miközben két kezét összekulcsolja és úgy mered rám.
- Én szívesen beszélgetek a tetkókról. Ha akarja még ötleteket is...
- Pofa be és ülj le! - emeli fel a hangját és az asztala előtt álló székre bök.
Kelletlenül, de leülök rá, így pontosan egymással szembe ülünk. Még szerencse, hogy nem látja mennyire remegnek a lábaim. Soha nem ültem még ilyen közel hozzá. Akár hányszor láttam mindig csak tisztes távolságba voltam tőle úgy, hogy körülöttünk különféle emberek voltak. És most nincs itt rajtam kívül senki más! Vajon a Gorilla és Voldemort gyereke még az ajtóban állhatnak?
És Louis meg Niall? Mit csinálhatnak a hatalmas raktárban a drogok mellett? Ha történne valami meghallanák és segítenének rajtam? Biztos. De szerintem a Főnökkel nem tudnának elbánni.
Lehet ezek az utolsó perceim és én senkitől nem búcsúztam el. Legalább Niall tudja, hogy az övé lehet az Iron Man-es felsőm. Valami emlékük lesz rólam.
Igazságtalan az élet. Mindig az ártatlanoknak és a jóknak kell meghalniuk. Az egész életemben olyan voltam mint egy kis angyal. Igen egy angyal aki miden éjjel kinyírt valakit.
Ha újra kezdhetném akkor is mindent így csinálnék ugyanis semmit nem bántam meg.
- Valami történt amiért ilyen sürgősen akart velem beszélni? - kérdezem végül és remélem, hogy nem vette észre a hangomon a félelmet.
Nem akarom, hogy nyeregben érezze magát velem szembe. Engem nem érdekel, hogy Ő a maffia csoport vezetője. Ki tudja lehet egyszer még én is az leszek.
- Igen történt. - válaszolja nyersen.
Megrémülök. Szóval akkor tényleg én csináltam valamit. És most ki fog nyírni. Basszus! Basszus! Harrynek igaza volt. Sőt lehet, hogy Harry azt is tudja, hogy mit csináltam. Sőt lehet, hogy Louis és Niall is tudták és pont azért kísértek el. Igen biztos így akartak tőlem elbúcsúzni. Tudták, hogy többet ebből az irodából nem fogok kijönni ezért inkább eljöttek velem, hogy utoljára lássanak.
- Éssss...köze van hozzá nekem is? - kérdezem egy fancsali mosoly kíséretében. Hülye kérdés, de az lesz a legjobb, hogy addig húzom ezt a beszélgetést amíg csak tudom.
- Szerinted ha nem lenne hozzá közöd akkor ide hívtalak volna? - vonja fel az egyik szemöldökét kérdően.
Hát ez nyilvánvaló volt. Nagyon is van hozzá közöm. Csak azt nem tudom, hogy mihez kell, hogy közöm legyen.
- Sejtettem – bólogatok összepréselt ajkakkal.
- Nem szeretem mikor a hülyét játszod Payne! Mind ketten tudjuk, hogy Te hatalmas játékos vagy és ki is használod a tehetséged – mondja mire én kissé meghökkenek. Napszemüvegén keresztül bámul rám én pedig állom a nézését.
Még, hogy én játékos? És tehetséges? Miben vagyok én tehetséges? Szerintem az öléshez nem kell tehetség. Csak egy pisztoly kell hozzá meg gyomor ugyanis kicsit sem gusztusos látvány mikor valaki előtted terül szét és minden tiszta vér. De pár ember ölés után hozzá szokik az ember szervezete. Mikor először megöltem egy embert, egész éjjel okádtam, Zayn pedig a mosdó ajtajában röhögött rajtam és képeket készített a szenvedésemről. Zöldfülű voltam még akkor, na.
- Szóval most a segítségemet kéri? - kérdezem végül.
És, hogy honnan jött ez az ötlet? Mert könnyen ki tudom venni a beszédjéből. Ha valamit csináltam volna akkor már rég elkezdett volna velem ordibálni, meg a pisztolyával hadonászni. De ezt most nem tette. Normálisan beszél velem ami azt jelenti, hogy valamit akar tőlem.
- Pontosan! - bólint és a mutatóujjával felém mutat.
Hoppá. Az én segítségemre van szüksége! Csak az enyémre és nem a többiekére. Hú ezt ha Harry megtudja, milyen hisztit le fog csapni. A Főnök kis kedvence elvérzett és inkább én kellek neki. Hah. És én meg már Japánba akartam költözni. Már csak azt kell megtudnom, hogy miért pont én kellek neki és nem a többiek. Vagyis a többiekkel miért nem akar erről beszélni? Hisz egy banda vagyunk meg minden. Mindenről mindig mindent tudunk.
- Akár miben számíthat rám – mondom komoran.
- Nem mintha megengedtem volna, hogy válassz – válaszolja bunkón.
Ez is igaz. Habár még csak azt sem tudom, hogy mit akar és én máris rábólintottam. Semmi jóra nem számítok. Megint valami behajtásról van szó. Biztos megint tartozik neki valaki és azt akarja, hogy szerezzem vissza a pénzét.
- Miről is beszélünk most? - kérdezem összehúzott szemöldökkel, kíváncsian.
Kezdek minél kíváncsibb lenni. Jobb minél előbb túl leni az egészen. Menni akarok innen végre.
- Egészen tavalyig ketten vezettük ezt az egész üzletet. Én és egy másik tag. Egy tag aki minden kis piszkos ügyemről tudott. Fejből tudta az összes számlaszámomat és a széfjeim kódját. Csakis Ő tudta! Ugyanis megbíztam benne – kezdi el a mesélést én pedig figyelmesen figyelem. Szóval most sztorizgatni fogunk. Juj. - Aztán egy nap közölte velem, hogy a pénzem nincs biztonságban azon a helyen ahova én tettem. Azt mondta, hogy bízzam rá a vagyonom részét és majd Ő elhelyezi egy biztos helyre. Én marha pedig bele egyeztem. Az összes papírt alá írtam amivel meghatalmaztam, hogy rendelkezhet a pénzemmel – kezei ökölbe szorulnak és rácsap az asztalára. Azt hiszem, hogy tudom mi lesz a történet vége. - És a fazon felszívódott. Elvitte a pénzemet és egy olyan helyre dugta el amit csak Ő tud. Ezzel nem is lenne baj ugyan a bankot megtaláltuk ugyanis itt van Londonban. Csak az a gond, hogy senki nem tud hozzáférni csak az -az ember aki oda betette a pénzt mivel csak Ő tudja a kódot és az Ő aláírása és az ujjlenyomata kell.
Hú ez azért egy kicsit durva. Ki sem néztem volna a Főnökből, hogy valakiben ennyire megbízott valamikor. Mondjuk arra emlékszem, hogy mikor ide kerültem akkor még ketten voltak. De a másik fazont soha nem láttam.

- És mi közöm van nekem ehhez az egészhez? - kérdezem értetlenül.
Tényleg nem értem, hogy miért kellek ehhez pont én. Az embert életemben nem láttam. Ráadásul ha a Főnök nem tudott bejutni a bankba akkor én meg végképp nem tudok bejutni. Meg amúgy is bankot azért nem fogok rabolni. Már csak az kellene a tökéletes életemhez. Akkor a börtönt már tuti, hogy nem úsznám meg. Inkább lőjön le itt és most. Mert én bankot rabolni biztos, hogy nem fogok.
Amúgy is ez csak a Főnök hibája. Miért bízott meg egy olyan emberben akit nem is ismert igazán?
Mondom én aki megbíztam Natalieban. Engem is átbaszott, pont úgy mint a Főnököt ez a tag. De legalább tőlem semmi olyat nem vett el. Csak a szívemet, de az már mellékes. Natalienak köszönhetem azt, hogy nem merek kikezdeni hosszabb távon egy lánnyal sem. Ha Ő akkor nem intézett volna el annyira akkor most máshogy tekintenék a lányokra. Soha nem fogom tudni megbocsájtani magamnak, hogy a nagybátyámat miattam intézték el. Vagyis jobban mondva Natalie miatt. Esküszöm ha még egyszer találkoznék vele én lennék az aki megfojtanám.
- Elég sok. - válaszolja egyszerűen.
- Nálam ezerszer jobb embere is van. Én csak gyilkolni tudok....mellesleg nem fogok bankot rabolni. - magyarázom keményen és összekulcsolom a kezeimet a mellem alatt.
Senki nem vesz rá arra, hogy betörjek egy londoni bankba. Ha elvállalnám tuti lebuknék. Mert lebuknék ezt mindenki tudja.
Huszonkét éves vagyok bassza meg! Előttem az egész élet. Nem akarok egy koszos cellában megöregedni. Élvezni akarom az életemet.
Mellesleg ha lebuknék akkor annak híre menne és a szüleim is megtudnák. Minden kis ügyemről tudomást szereznének és csalódnának bennem. Sőt szerintem az apám ki is tagadna. Soha többet nem engedne haza. Kitagadna a családból. Nem érdekelné az, hogy a fia vagyok. Ki lenne büszke egy börtöntölterékre?
- Ki beszélt itt bankrablásról? - kérdezi értetlenül.
Szóval nincs bankrablás? Huh, köszönöm. Akkor nem megyek börtönbe és a családom se fog kitagadni. Van Isten! Akkor még sem leszek olyan reménytelen eset.
- Akkor nem értem, hogy mit akar Tőlem – mondom tanácstalanul elgondolkodva.
- A fazon aki átbaszott és lelépett a pénzemmel nagyon közeli viszonyba van veled. - mondja végül én pedig meghökkenek.
Közeli viszonyba van velem? Ismerem? Ó te jó ég. Az nagyon nem jó mert akkor megint tud fenyegetni. De mégis ki az aki a Főnök jobb keze volt?
- Ki az? - kérdezem ingerülten.
- Ricardo Graham. - válaszolja végül és én még hirtelen pislantani is elfelejtek.
Na nem...az nem lehet, hogy pont Ő...Ő aki az apám legjobb haverja. Az én apám barátja a maffia tagja volt és most hatalmas veszélyben van. Bassza meg...