1

Hellóó mindenki!!!! Tegnap kicsit (nagyon) meglepődtem mikor megláttam h mennyi komit írtatok :) még csak gondolkoznom se kellett azon, hogy mikor is tegyem fel az első részt :D viszont a kövi csak pénteken érkezik :/ sajnálom h nem tudom naponta még hozni a részt, de amit jó sok rész meg lesz írva máris naponta fognak érkezni a részek. Mellesleg a fejezetben sok, trágár szó található, szóval mindenki saját felelősségre olvassa :P azért örülnék pár véleménynek mert tényleg izgulok h mit szóltak ehhez a történetemhez :D ó és nézzetek be a Nicole Reddel vezetett közös blogunkba is..tegnap új fejezetet írtam... LINK

- A Főnök beszélni akar vered az irodában. - ütögeti meg a vállam Harry, mire én rögtön leteszem a
kezembe tartott poharat a pultra és a fürtösre emelem a tekintetemet.
Smaragdzöld szemeivel vizslat az arcán pedig egy gúnyos mosoly terül szét. Mint mindig mikor a Főnök szóba kerül. Harry a legnagyobb seggnyalója.  Azt hiszi, hogy Ő a legjobb ember a bandából, pedig téved. Ő csak egy kis nyaligép aki félti az életét ezért minden mocskos dolgok elvállal. Harry egy féreg aki csakis a bőrét félti. Még a családja sem érdekli. Könyörgöm az anyjának és a nővérének miatta kellett elhagynia a várost, ugyanis a drága pici fiú belekeveredett egy gyilkosságba és mindenki Őt kereste. Akkor került hozzánk, vagyis a bandába.
És, hogy milyen bandába tartozunk? Nehéz lenne így elmagyarázni. Szerintem elég legyen annyi, hogy nap mint nap egy csomó sötét alak vesz körül és a mi feladatunk az, hogy behajtsuk a pénzt az anyagokért. Nem drog dílerek vagyunk. Soha nem keverednék bele drogos ügyekbe. Azért annyira nem vagyok köcsög. Fiatal vagyok még a börtönhöz.
Lehet nekünk nincs közünk a drogokhoz, de másoknak igen. Méghozzá olyanokról beszélek akik a Főnök dílereitől anyagot vesznek és valami csoda folytán nem fizetnek hetekig. Nem értem. Tudják, hogy az anyagért fizetni kell. De nem, olyan kibaszott ostoba emberek élnek ezen az elbaszott világon, hogy elfelejtenek fizetni még hetekkel később is.
Itt jövünk képbe mi. Felkeressük a tagot, hogy felszólítsuk fizesse ki az anyagot mert ha nem, csúnya vége lesz. Kér pár nap haladékot, mi pedig rábólintunk és úgy búcsúzunk el, hogy pár nap múlva viszont látjuk egymást, de ha addigra sem lesz meg a zsé akkor jobban teszi ha már most elbúcsúzik a családjától. Vicces mivel mikor a család szó szóba kerül, rögtön azt válaszolják, hogy a felesége nem tudja, hogy titokban drogozik. Idióta.
Lényeg a lényeg. Pár nap múlva ismét felkeressük a tagot és akkor már semmiről nem beszélgetünk. Vagy fizet vagy pedig elbúcsúzik az életétől. Vannak olyanok akik még pluszt is fizetnek csak azért, hogy meghálálják azt, hogy nem csináltuk ki őket. De vannak olyanok is akik elkezdenek rimánykodni. Huszonkét éves vagyok, de egy kezemen nem tudnám megszámolni, hogy mennyi férfit láttam már bőgni. A bőgés rajtuk már nem segít. Ha mi nem nyírjuk ki a tagot akkor a Főnök keresi fel és kinyírja a családjával együtt és szerintem még minket is.
Összesen hányszor is kellett már ölnöm? Bocs, hirtelen nem tudom összeszámolni hányszor húztam már meg a ravaszt. Azt sem tudom összeszámolni, hogy hányszor sajnáltam a tagot akit ki kellett nyírnom.
Soha senkit nem sajnálok mikor meg kell ölnöm. Magának kereste a bajt. Szépen el van neki minden magyarázva. Csak perkálnia kéne. Ha megtenné, akkor én nem lőném fejbe.
Nekem hiába könyörögnek. Ha én nem nyírom ki akkor vele együtt nyírnak ki engem is. Fiatal vagyok még a halálhoz, és nem egy kibaszott tulok fazon miatt akarok meghalni aki elbőgte magát előttem az én szívem pedig meglágyult.
Az én szívem soha nem lágyul meg. Segítek, de csakis azoknak akikben teljes szívemben megbízok. És ilyen emberekből nincs valami sok. Magányos farkas vagyok ha lehet így mondani.
Senkit nem engedek magamhoz közel, ugyanis tudom, hogy milyen munkám van. Ha a Főnök megtudná, hogy van valami gyenge pontom akkor  és ott tudna hátba szúrni a személyen keresztül.
Gondolom most felmerült bennetek a kérdés, hogy hol van a családom.  Van családom és nekem is normális életem volt egészen addig míg el nem kezdtem az egyetemet Londonba. Mert én mindenáron Anglia fővárosában akartam tovább tanulni. Pedig lehetett volna sima tűzöltó vagy gyárban dolgozó munkás. Nem, én sport edző akartam lenni mivel éltem haltam a fociért.
Az egyetemre sikeresen felvettek és tökre élveztem az egyetemi életet egészen … egy estig. Egy este mikor rosszkor voltam rossz helyen.
Egyetemi buli volt egy város klubban ahol meg akartuk ünnepelni a vizsgaidőszak végét. A haverjaim egy kissé felöntöttek a garatra azonban én tartottam magam, mivel másnap haza szerettem volna utazni a téli szünetre. Szóval ezért én leléptem és magam indultam vissza a koleszba.
Sötét ködös este volt, de nem nagyon zavart ugyanis akkor már hozzá szoktam az ilyesfajta időjáráshoz. Zsebre dugott kezekkel lépkedtem miközben magamba dúdolgattam, közben pedig abban reménykedtem, hogy nehogy elkezdjen esni az eső. Az időjárás nem hallgatta meg a könyörgésemet ugyanis rá pár percére elkezdett szakadni az eső. Fejemre felhúztam a kapucnit és irányt változtattam. Vagyis rövidebb utat a kolesz felé.
Ami egy kisebb kivilágítatlan parkon át vezetett. A telefonommal világítottam az utat nehogy fejre álljak, amikor hirtelen pár alakot véltem felfedezni a parki út közepén. Egy férfi a földön fetrengett miközben két alak állt felett és messziről is jól kivehető volt, hogy  rugdossák. Megijedtem és az egyik közeli fa mögé bújtam. A földön fetrengő férfi szívszorítóan könyörgött és szinte már sírt, míg a másik két sötét alak csak röhögött és valami pénzről pofáztak amit egy bankból raboltak el és amit valakik lenyúltak tőlük. Nem értettem, de nem is érdekelt.
Tátott szájjal bámultam a fa mögül a jeleneteket amikor az egyik sapkás alak egy pisztolyt rántott elé és a földön fekvő férfira tartotta majd...lelőtte. Csak úgy lelőtte és közben röhögött.
Na nekem több sem kellett. Elfeledkeztem róla, hogy hol vagyok és véletlenül felkiáltottam. Bár ne tettem volna. A két sötét alak észrevett és megindultak felém. Elfuthattam volna, de nem tettem.
Csak vártam, hogy közel éljenek. És akkor elkezdtek hozzám beszélni. Nem lehettek tőlem nagyon idősebbek. Az egyiküknek tengerkéken virító szemei voltak, míg a másiknak hollófekete haja.
Igen a fekete hajú srác rögtön ki akart csinálni mivel túl sok mindent halottam. De a kék szemű nem engedte. Azt mondta, hogy elvisznek valamilyen raktárba a Főnökhez és majd Ő eldönti, hogy mi lesz velem.
Elvittek. Akkor találkoztam először azzal a bizonyos Főnökkel. Feketén virító szemek, sebhelyek az arcán, sárga fogak, napszemüveg. Tipikus maffia alkat. - és mint ahogy az a végére kiderült, London legnagyobb maffiája volt.
Két választásom volt. Vagy ott helyben megölnek, vagy pedig beszállok a bandába, Louishoz és Zaynhez. - a két srác aki a parkban kicsinálta azt az alakot.  Még élni akartam ezért bele egyeztem, hogy beszállok hozzájuk. De akkor még nem tudtam, hogy mire vállalkozok.
Nem kellett sokat várnom míg rájöttem.
Az első melóm, ki kellett csinálnom egy idősebb férfit aki tartozott a Főnök egyik emberének. Húsz éves voltam, normális családi háttérrel ahol a szüleim arra neveltek, hogy mindent meg lehet oldani és, hogy az erőszak semmit nem old meg. És én akit a suliban bántalmaztak egy pisztollyal álltam egy idős férfi előtt és azt akarták, hogy lőjem le. Nem tettem. Inkább elfutottam, de feleslegesen.
A Főnök emberei megtaláltak és szépen elintéztek. Ha Louis nem szállt volna közbe megöltek volna. De Ő nem engedte. Azt mondta, hogy adjanak még egy esélyt nekem és ha azt is elszúrom akkor kinyírhatnak a családommal együtt. Nem akartam azt, hogy a családomnak valami bajuk essen.
Tanultam a leckéből és élni akartam. Ezért olyan lettem mint Ők. Két hosszú éve megtanultam a behajtók minden szokását. A szüleimmel megszakítottam a kapcsolatot ugyanis nem szeretném azt, hogy miattam bajba keveredjenek. Ők úgy tudják, hogy még mindig egyetemre járok és azért nem járok haza mivel annyira szeretek Londonba.
Mégis a nagybátyám miattam halt meg.
Tavaly összejöttem egy csajjal, Natalieval. Az egyik klubban ismerkedtünk össze ahova én elég gyakran jártam. Általában ott szoktam találkozni a reménytelen esetekkel akik utolsó lehetőségekért könyörögtek. Natalie pedig ott volt rúdtáncos.
Rögtön rá kellett volna jönnöm, hogy valami nincs rendben vele. Túl sokat tudott a gyilkoságokról meg a drogokról. Naiv voltam mivel elvakított a szerelem. Összejöttem vele és hát minden kis banda titkot tudni akart. Tudni akarta, hogy hol van a Főnök széfjei. Én hülye pedig elmondtam.
Egy nap aztán ismét szembe találtam magam a Főnökkel. A lakásomba keresett fel és elmondta, hogy egy Liverpool- i maffia csoport megpróbálták kirabolni Őt. Rögtön tudtam, hogy Natalie keze van a dologban hiszen Liverpoolban élt. Mint ahogy a végén kiderült az apja volt a liverpooli maffia csoport fejese. Király. A kis ribanc átbaszott miközben én tényleg szerettem. Csakis az apja miatt volt velem, na meg a Főnök pénze miatt.
Aztán még aznap este jött az anyámtól egy telefonhívás, hogy a nagybátyámat holtan találták az autója mellett egy golyóval a fejében. Miattam halt meg. A Főnök nagyon jól tudta, hogy nagybátyám közel áll hozzám. Így büntetett meg Natalie miatt. Miattam halt meg az egyik fontos személy az életemben.
Akkor nap fogadtam meg, hogy soha többé nem engedek senkit közel magamhoz. Azóta nem vagyok szerelmes és nem is akarok az lenni. A csajokat csak egy éjszakára bolondítom aztán reggel elküldöm Őket melegebb éghajlatra. Még egyszer senkinek nem engedem meg, hogy úgy átbasszon mint Natalie. A nagybátyám az én hülyeségem miatt halt meg.
Kiszállhatnék a bandából, de most már én nem akarom. Annyi pénzem van, hogy egy normálisan dolgozó ember megirigyelné. Huszonkét éves vagyok, saját lakással és pénzel ráadásul a munkám is eléggé elviselhető. A gyilkolászáshoz pedig már hozzá szoktam.
Amúgy is ha most azt mondanám, hogy kilépek az első adandó alkalommal kinyírnának. Szóval esélyem sincs menekülni.
És nem is akarok. A szüleim hiányát már megszoktam és Ők is bele törődtek szerintem. Tudom akár mikor az egész bandával lebukhatunk, de az soha nem fog megtörténni. Zaynt egyszer vitték be az őrsre, másnap egy rakat rendőr különös oknál fogva holtan találtak. Igen, a Főnök kinyíratta őket.
Apropó Zayn. Kezdetben nem bízott bennem és nem is akarta, hogy hozzájuk tartozzak. Ő elvolt Louis-val kettecskén. Aztán mégis az én segítségemre szorult. Pénzét elköltötte agyatlan dolgokra és még Louis sem tudta kihúzni az adósságából. Nekem hála nem vitték el a lakását. És azóta szerencsére rám is úgy tekint mint Louisra.
Kezdetben így hárman jártuk éjszakánként a várost és kerestük fel azokat akik tartoztak valakinek.
Louis hatalmas tag. Ő még ha kinyír valakit akkor is hülyéskedik. Volt már úgy, hogy mikor pisztolyt emelt egy tag fejéhez megkérte az áldozatot, hogy nőies hangon könyörögjön. Beteg állat.
Egyébként Ő úgy került a Főnökhöz, hogy kölcsön kért tőle és mivel nem tudta vissza adni Őt is választás elé állították. Természetesen a bandát választotta. A Főnök imádja a fiatal srácokat mivel állítása szerint mi fürgék vagyunk és jobban vág az eszünk mint az idősebbeké.
Így csatlakozott Louis Zaynhez, ugyanis Zayn akkor már nagyban benne volt a dologban. Ugyanis az apja is a maffiához tartozott, de aztán elfogták és bedugták egy amerikai börtönbe. Zayn pedig bosszút akar állni az embereken ezért tizennyolc évesen csatlakozott a Főnök embereihez. Azért durva, hogy már négy éve ezt csinálja és azóta is ugyan olyan bosszúvággyal öl embereket. Minden áron meg akarja találni azt az embert aki börtönbe juttatta az apját és aki miatt az anyjának és a húgainak bujdosniuk kell.
Aztán ugye csatlakoztam én hozzájuk majd rá fél évire már négyen lettünk Niall személyében. Az ír gyerek akit Írországban köröztek valami drogos ügy miatt. Átszökött Angliába és a Főnök karolta fel. Niall nagyon tudja a dolgát. Ki sem nézné belőle az ember, hogy egy ilyen kedves arcú srác egy őrült gyilkos, meg drogdíler. Vicces mivel mikor felkeresünk egy tagot a lakásában és kinyírjuk akkor Niall addig nem hagyja el
a helyszínt míg ki nem ürítette a hűtőt.
És ugyebár itt van még a kis Harry. Igen, kicsi mivel ötünk közül Ő a legfiatalabb és a legnagyobb kétszínű. Benne tényleg nem lehet megbízni. Nem tudom, hogy mit csinálna ha négyünk körül valaki bajba kerülne. Szerintem csakis magát mentené. Néha felfordul tőle a gyomrom, de hát nem csinálhatok semmit ugyanis Ő is a banda tagja.
Igen bandákra vagyunk osztva. Soha senki nem mehet a csapatból maga, mindenkinek kell egy társ. Hát nekem négy társam van, akik szinte már olyanok a számomra mint a családom. De mint mondtam én magányos farkas vagyok.
Nem bírnám elviselni ha ennek a négy srácnak is miattam lenne valami bajuk. Inkább engem intézzenek el ha úgy van.
Akinek ilyen élete van mint nekem annak a veszélyre is kell számítania. Vannak rizikós helyzetek amikor még is befosok. Elég sokszor néztem már szemet a halállal pedig még fiatal vagyok.
Azért durva, hogy egy csomó ember ki akart már nyírni. Volt úgy, hogy mentünk behajtani a pénzt és én beszéltem a taggal míg Louis és Niall az ajtóban várakozott. Én elmondtam a tagnak, hogy pár napon belül adja meg a tartozását majd megfordultam és el akartam menni, mikor az az őrült előrántotta a nadrágjából a fegyverét és háton akart lőni. Ha Niall nem ordítja el magát, hogy vigyázzak akkor halott lennék. De szerencsére még idejében a földre tudtam ugrani így a golyó az ablakot találta el. Utána a tagot rögtön kinyírtam. Én rám senki nem fog csak úgy lövöldözni, ráadásul nem akkor mikor nem figyelek. Szép kis golyót kapott a pofájába és még le is köptem.
A srácok szerint ötünk közül én vagyok a legdurvább és a legérzéketlenebb, ugyanis engem senki nem érdekel. Arcrezzenés nélkül puffantok le akárkit. Az évek alatt megerősödtem. Mindenki csakis saját magának köszönheti. Ha valamit vesznek akkor fizessék ki. Ha kölcsön kérnek akkor fizessék vissza. Könnyű. Arról már nem én tehetek, hogy nem tudják megadni a tartozásaikat.
Mert ha megadnák akkor én sem ölném meg őket. Vagy azt hiszitek, hogy nekem olyan könnyű ez az egész?
Basszus én csak a családom miatt vagyok ilyen. Ugyanis ha ellent mernék szegülni a Főnöknek akkor kinyírná őket. Számomra pedig a család a legfontosabb. Pont ezért is szüntettem meg a kapcsolatot velük. Így tudom, hogy biztonságban vannak. És ha valami hülyeséget csinálok akkor nekik még akkor sem lesz bajuk.
- Mit akar Tőlem? - húzom össze kérdően a szemöldökeimet.